A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-01 / 4. szám
181 hogy korszerűen és az adott helyzethez mérten prédikáljanak. Valóban szükség van arra is, hogy a hívőnek Egyházhoz kötöttségét teológiai vonalon is megokoljuk. Csak dicsérni lehet, hogy a tanulmány ezt az egyházról szóló tannak Krisztus személyére való központosításával teszi, amikor kihangsúlyozza, hogy az Egyházhoz-kötődés tulajdonképpen Krisztus személyéhez való kapcsolódás. Azon persze lehet vitakozni, hogy a tanulmányban a kiindulópontnak vett Egyháztól távolodó típusok mesterkéltek-e vagy az analízis kárára nem túlságosan leegyszerűsítettek. A katolikusok 4 típusát így vázolják fel: 1/ akik életstílusuk egészét azonosítani tudják az Egyházzal, hittételeivel és erkölcsi tanításával; 21 akik belső feszültséget éreznek az intézményes Egyházzal kapcsolatban, de lelkűk mélyén az Egyház hívő tagjainak tartják magukat; 31 akik még részt vesznek a templomi szertartásokon, de érzelmi vonalon már elszakadtak az Egyháztól; 4/ akik már alig vagy egyáltalán nem járnak templomba és életstílusukra semmi hatással nincs a hagyományos keresztény tanítás, bár világszemléletükben fellelhetők a keresztény világnézet egyes elemei. Az is szerencsés fogás, hogy a tanulmány nem egy szélsőséges túlazono- sulást állít megoldásként elénk, hanem egy nyugodt, de mélyreható kötődést az Egyházhoz. Témája természetesen további elmélyítéseket kíván. Főként azon a vonalon kellene tovább vizsgálódni — és kár, hogy a tanulmányban erről egy szó sem esik - mennyiben oka maga az Egyház is az elidegenedés, az eltávolodás jelenségeinek. Mert a folyamat megállításához azt is jól kellene látni, mit kellene az Egyháznak önmagában változtatni ahhoz, hogy korunk embere ne érezzen i- degenkedést vagy ellenszenvet iránta. Mozgásban a francia Egyház... épzeletbeli apróhirdetés a francia lapokban: "Nagy múltra visszatekintő multinacionális vállalkozás francia munkatársakat keres, akik alkalmasak lennének arra, hogy működési szabályait és elveit mai nyelvre átültetnék. Érdeklődni lehet a francia püspöki kar titkárságánál: 106, rue du Bac, Párizs." — Ez, mint jeleztük, csak képzeletben felhívás, de a valóságban valami ehhez hasonló felszólítás hangzott el a francia püspökkari konferencián, legutóbbi Lourdes-i összejövetelük alkalmával. Arról volt szó, hogy új katekizmust kellene szerkeszteni, mert a régiek (közülük a legutolsó nem is olyan régi: kereken tíz esztendős) már teljesen használhatatlanok, eljárt felettük az idő. A francia főpapoknak ugyanis jó negyedszázada az a meggyőződésük, hogy Istenről nem lehet ma úgy beszélni, mint hajdanában - de akkor hogyan kell beszélni róla? Ez az a fogas kérdés, amelynek megKészülő katekizmusok
