A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-01 / 4. szám
171 att. A közelben kisebb, modern Öreg-otthont építettek, amelyet kevés nővér segítségével is fenn tudnak tartani. Eddig az időjárás nem volt nagyon kedvező, sokat esett az e- ső. De amikor megérkeztünk Tromsöbe, eltűntek a felhők, és a nap üdvözölt bennünket. így volt alkalmunk az éjféli napot megcsodálni. Autóval kimentünk a városból olyan pontra, ahonnan a horizontra szabad kilátás nyílt. Megragadóan szép, amikor a nap a horizont felett lebeg és a legkülönbözőbb színekben ragyog. Egyáltalán nem merül a horizont alá, hanem lassan megint emelkedni kezd... Amikor éjjel félháromkor felébredtem, már úgy sütött a szobámba, mintha délelőtt 11 óra lenne. Tromsöből Norvégia legészakibb megyéjén, a Finnmarkon keresztül mentünk tovább észak felé. A vidék itt kopár, csak alacsony bokrok és fű látható, az egész egy nagy fennsík, hegyek nélkül. Egy darabon Finnországon keresztül mentünk, határőr nem volt, nem is vettük észre, hogy más országban vagyunk. Végre egyhetes autózás után megérkeztünk utolsó állomáshelyünkre, Hammerfestbe. Ez a világ legészakibb városa, egy szigeten fekszik. A város és a környéke nem szép, a lakosság szegényesen él halászatból és a gyárakból, amelyek a halakat feldolgozzák. Túrista attrakciója csak abban áll, hogy a világ legészakibb városa. Már kb. 100 év előtt volt itt katolikus missziósállomás, nemsokára építettek templomot és plébániát is. A Szt. Erzsébet nővéreknek van egy kis kórházuk itt. Amikor a németek Norvégiából visszavonultak, az egész várost leégették. A katolikus templom, plébánia és a nővérek kórháza is a háború után újból épült. Hammerfestből visszafelé Alta városon mentünk keresztül, a- hol a múlt században nagyobb missziósállomás volt hét pappal. Ez a hét pap, akik különböző nemzetekből kerültek össze, csak rövid ideig, de nagyon áldásosán működött. Innen több helyen — még Izlan- don is — missziós állomásokat alapítottak. Ma már csak egy üres telek van a katolikus Egyház birtokában és egy katolikus temető. Hazafelé Tromsöig elkísértem a nővéreket, onnan repülővel jöttem vissza Oslóba. ♦ ♦ ♦ Ez alatt a tíz nap alatt megismertem és megszerettem egész Norvégiát. Különös ország, egészen más, mint Európa többi országa. De ezek a különlegességek csak érdekesebbé teszik az általános emberi vonásokat, amelyeket minden nemzetnél meg lehet találni.
