A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-01 / 4. szám
163 kasztó és bágyasztó volt a meleg: november végén. Mi lehet itt, ha teljes e- rővel süt a nap?... Csodálták a francia és belga misz- szionáriusokat. akik itt dolgozni és e- gyáltalán élni tudnak. Ám azok mosolyogva mondták, hogy Afrika egyes pontjain még melegebb van. 17. Ö den után nemsokára feltűntek a Szokotra-szigetek, aztán napokon át nem láttak szárazföldet. Négyezerkétszáz méteres mélységek fölött haladtak át; a víz csaknem feketén zöldült. Jobbra-balra repülőhalak ugrottak fel, hogy néhány méter után újra a vízbe merüljenek. Elgyönyörködtek a játékos delfinek táncában; kettesével, hármasával ugráltak és forogtak a víz felületén; néha a levegőbe vetették magukat, aztán lebuktak, hogy újra előmerüljenek. A hajó mögött föl-föltiinedezett egy tátottszájú cápafej és a messzeségben, mint valami mozgó szökőkút, bálnák osontak tova. 18. Ű hajósok úgy mondták, hogy még délelőtt beérkeznek Bombayba, de már egy óra is elmúlt, mikor a part közelében leálltak a motorok. Körülöttük szennyes hullámok verődtek, de kiszállni még nem lehetett. Hivatalos vizsgálatok, útiévá, oltási bizonyítványok, szállítmány vizsgálatok és egyéb kellemetlenségek egészen négy óráig a hajón fogták az utasokat. A kikötőben hatalmas tömeg hullámzott. Mégsem tűnt ez úgy, mint egy csőcselék kevert, semmitmondó áradata. Az indusok, még a legutolsó cipő- tisztító vagy rakodómunkás is, úgy lépegettek, mint született királyok. Amikor végre leszállhattak, a Bombay-i jezsuita egyetem egy fiatal némettanára sietett eléjük. Autóra ültek és elrobogtak az egyetemi épületekhez. Ez a gyönyörű indus-nyugati stílusban épült palotasor egész utcát foglalt el. Középiskolák, egyetemi épületek, múzeumok, kollégisták épületei sorakoztak egymás mellett. A nagy kert szabad területén templom épült. Valamilyen gótra emlékeztető, mégis indus stíluskeverékkel, habkönnyű kövekből, csipkemintánál finomabb és aprólékosabb faragású fehér márványtemplom. Egyszerűbb, de hasonló volt a rendház is. Tágas, nyflt teraszok, magas szobák, széles és szellős folyosók között jutottak el a Páter Rektor szobájáig. Az idősebb angol páter kedvesen fogadta őket. Megnézték az intézet múzeumait: a természetrajzi szertár élő és preparált állatait és az indiai múzeum finom Buddha-szobrait. Egyik részben keresztény szobrokat láttak indus művészektől; keresztbefektetett lábbal az Elmélkedő Krisztust és az indus arcú F ájdal- mas Szüzet. Újra autóra ültek megnézni a várost. A tengerpartra kanyarodtak. Nem volt semmiféle ok, hogy valami ünnepségre gondoljanak, mégis ünnepélyes és megragadó volt az a kép, amint eléjük tárult. Az ovális, homokos tengerparton ezrével, százezrével sétáltak az indusok. A férfiak bő redőjű, fehér köpenye ki-kivillogott a számtalan zöld, kék, lila, bordó, tűzpiros és halványsárga ruha közül. Háttérben a tenger is e-
