A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-01 / 4. szám
161 a markát. Rezső még föl sem nyithatta a dobozt, az árus már eltűnt. Jól is tette! Valami édes, félig romlott gyümölcs volt a dobozban. 11. ivei a forróság nemsokára elviselhetetlenné lesz és ha nem a- kamak napszúrást kapni, gondoskodniuk kell védőszerekről, elhatározták, hogy trópusi kalap után néznek, ösz- szetalálkoztak a belga skolasztikussal és együtt kerestek olyan üzletet, ahol trópusi ruhát vehetnének. Valósággal földöntötte őket egy a- rab, aki hadonászva magyarázta, hogy már vár rájuk üzletük és ott árulják a világ legjobb trópusi kalapjait. Elvégre mindegy volt, hova mennek; követték hát emberüket, aki jól megsétáltatta őket. Végre elérték az üzletet és megvették a kalapokat. A kereskedő - ki tudja milyen nemzetiségű európai — folyékonyan hadart angolul és franciául. Mikor megtudta, hogy magyarok, elrikkantotta magát:- Nem, mem, soha! Kolbász! Tokaji! — Ebből aztán láthatták, hogy itt mindenhez értenek. A kereskedés érdekében ez az idegen ember képes volt összehalászni és bemagolni néhány szót, hogy esetleges magyar vásárlói szívén is végigsímogasson, míg zsebükbe nyúl. A kedvesség azonban nem merült ki a szavakban: hozták a párolgó, erős mokkát. Mikor a boltos és személyzete széles mosollyal, nagy hangosan kikísérte őket üzlete elé, meggyőződtek róla, hogy itt kedves emberek élnek, a- kik bizonyosan becsapják vevőiket a ”nem-nem-soha” és feketézés közben. D olguk nem volt, sétáltak; az utcákon indus rendőrök irányították a forgalmat. Bivalykordék, áruk, hivatalnokok, autók és kocsik, pálmasorok, európai stQű paloták és viskók között mentek a tengerpartra. A kávésok sátrai alatt tömegesen szürcsölték a híres mokkát mindenféle emberek. A bennszülöttek mezítláb, fekve és üldögélve, lustán és unottan bámultak rájuk. A hajó szirénajelére folytatták útjukat befelé a Vörös tengerbe. 13. Ö hajó lassan, óvatosan úszott a keskeny Suezi csatornába. Az olasz kormányost fölváltotta egy angol ’’pilot” és hajójuk óvatosan kereste mindenütt a legmélyebb pontokat. A csatorna két oldalán erődítmények, autóutak; a vizen bárkák és kotrógépek. Egy nyugodt éjszakai út után csodálatosan jött el a hajnal. Kétoldalt végeláthatatlan homoktenger, előttük a keskeny csatorna kékes-zöld, kicsit i- szapos vize. Keleten mint egy vérvörös narancs, az óriás nap tüzesen emelkedett a sivatag peremére. Tevekaravánok vonultak a távolban, Rezsőék gondoltak arra, hogy elfogadják a hajóstársaság ajánlatát. Mivel ugyanis lassan haladnak, autóbusz vitte a jelentkező utasokat a piramisokhoz. Suezben aztán beérték volna a hajót. A költségek miatt azonban inkább lemondtak az útról. 14. Ű z utasok legnagyobb része még a- ludt, fáradtan az éjjeli mulatozás12.
