A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-01 / 4. szám
155 Az igának többféle rendeltetése is van. Ezzel tartják "sakkban" az ökröt, lovat, a tehenet. Ám ez csak az iga "negatív" oldala. Az iga a békesség záloga. Igás állatok nem igen marják egymást. Az iga biztos utat jelent. A kocsi rúd- jával együtt kb. azt a szerepet tölti be az állatoknál, mint pl. az autóút közepén meg szélén levő fehér sáv az autósok számára. Az állat hamar hozzászokik. Mintha érezné, hogy végeredményben csak nyer vele: ő is, gazdája is. Ez természetesen nem szünteti meg az iga iga-voltát. De míg húzza az igát, bőségesen terem a föld neki is, az embernek is. Jézus nem a mai "terápia" nyelvét beszéli. Nem a fájdalomcsillapító pirulák ügynöke. Nem félmegoldásokkal toborozza a híveket. Nem mártja cukros vízbe, nem keveri mázba az üdvös tanítást. Meghagyja keserűségében. Tudja: akkor hat a leggyorsabban. Ha manapság valaki túlerölteti magát, ha az idegei nem bírják már tovább: pihenést, teljes kikapcsolódást javasol az orvos. Ne dolgozzon, ne aggódjon, ne törődjön egy ideig a szabályokkal, előírásokkal a páciens. Annál furcsábbul hangzik tehát az Ur "receptje": Ti fáradtak, terheltek, rogyadozó térdűek, tört szívű emberek, jöjjetek hozzám. Ha csakugyan nyugalmat, békét, pihenést, megnyugvást kerestek: "vegyétek nyakatokba az én igámat!" Mert nem ismerik sem az Atyát, sí n incs szebb, nincs nemesebb valami az igazi vallásosságnál. Az irgalmasságban, igazságosságban, könyörület- ben és hűségben megnyilvánuló vallásosságnál. Ha ezek hiányoznak, könyNemhogy levenné vállunkról az a- múgy is elviselhetetlennek látszó terheket: még a magáét is hozzáadja. S csak úgy mellékesen hozzámondja: "az én i- gám édes, az én terhem könnyű." Valóban fölséges jótanács. A gyöngéket erősekké akarja tenni azáltal, hogy megkétszerezi az amúgy is nyomasztó terhüket. így akarja nagyobb terhek vállalására, elviselésére képessé tenni őket. Nem szabad azonban elfelejteni: nemcsak igát mond, hanem az "én i- gámat" hangsúlyozza ki. Mert — és ez a fontos a Krisztus terápiájában — Ő maga fogja velünk húzni az egész terhet! Szent Ágoston is észrevette már ezt: portat onera nostra, Ő is befogja magát az igába. Vagy helyesebben: a saját igájába vesz be minket terhestől, mindenestül. Ez majdnem annyi, mintha egy kulit felvenne valaki kocsistól, riskástól együtt a maga erős járművére. Hagy ugyan minket is húzni, a főrész azonban Rá esik. Az én igám édes, az én terhem könnyű. Neki nem, de nekünk igen. Már maga az édes tudat! Vele együtt lehetni egy igában, Vele e- gyütt húzni a szent igát! Mint a zsoltáros mondja: Isten e- gyedül húzza a kocsit, a mi kocsinkat, Ő cipeli a mi terhűnket! Mi persze azt hisszük, miénk a húzás dicsősége. Valóban azonban a húzót is, a kocsit is Isten ereje viszi előre. i engem (Jn. 8,19 16,3) nyen fanatizmusba csap át a vakbuzgóság s akkor nincs veszedelmesebb valami a vallásnál. A vallások viharos múltja szolgáltat erre bőséges példát (a hinduizmus, mohamedánizmus, sőt maga l
