A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-04-01 / 4. szám

153 nak a javukra. Tudnunk kell, hogy a hivatalos, intézményes szociális segítés, bármilyen szükséges is, nem old meg minden problémát. A pénznek nincs szíve. Az emberek személyes jelenlétet, személyes sze- retetet igényelnek. De mindenekfölött az a fontos a szeretet gyakorlásában, amit az angol közmondás így fejez ki: ”a szeretet otthon kezdődik.” A sa­ját lakásunkban, a saját családunkban. Persze naívság lenne azt kép­zelni, hogy az otthon négy fala között lehet úgy élni, hogy soha se merüljön fel nézeteltérés, viszály. De szokjunk hozzá, hogy minden este elmondjunk együtt egy Miatyánkot — és amikor odaérünk: "és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk...”, ak­kor nézzünk a szívünkbe, és ha valamink van egymás ellen, bocsás­sunk meg egymásnak! A Szentírás Isten szava, és Isten nagyon ismeri az ember szívét. Azért nem arra int, hogy ne haragudjunk, hanem er­re: ”Ha indulat fog el, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le harago­tok fölött” (Ef.4,26). Másutt pedig: ’’Egymás terhét viseljétek" (Gál. 6,2). Mert a házasság vagy mind a kettőnek sikerül, vagy egyiknek sem. Nincs félig sikerült házasság. Meg kell valósítanunk az életben a jóság lavináját. Mert sugár­zik a jó is, fertőz a rossz is. A názáreti otthon mása legyen a keresz­tény család. Békét nem Versailles-ben, Párizsban, stb. kötnek, az csak fegyverszünet — hanem a szívekben. "Adj békét szívünknek, békét családunknak, békét nemzetünknek, békét a világnak!" Béky Gellért A SZEm ÍRÁSBÓL Egy szentírási szakasz "történetéből" (I.Tessz. 5,16-18) L egyetek mindig derűsek! Szüntelen imádkozzatok! Adjatok hálát min­denért, mert Isten ezt kívánja mindnyá­jatoktól Jézus Krisztusban. Először Hirosimában használtam Szent Pálnak ezt az intését egy kétna­pos lelkigyakorlat alatt. Fiatal lányok voltak a résztvevők, jobbára dolgozók. Egyikük, egy alig húsz éves lány, szo­morú arccal hallgatja az "örömhírt". Az elmélkedés után riadt ábrázattal, szinte lemondóan így szólt hozzám: "Páter, nekem épp ez a három hiány­zik: az öröm, az imádság és a hála. Ez a három sehogyse akar sikerülni..." A lány keresztény volt. — Évekkel ezelőtt Kóbéban volt a következő esetem. Rendszeresen el szoktam járni az egyik közeli kórházba. Jobbára tüdőbetegek feküdtek azon az osztályon, ahová én mentem. Egy hí­vünk is ott betegeskedett. De nemcsak

Next

/
Thumbnails
Contents