A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-01 / 4. szám
150 Hozzád hasonulással is fejlesztenem kell a Benned foganó termést. Ha a krisztusi szőlőtőn csak jelentéktelen, ici-pici kis szőlőszem leszek, akkor is könyörögve kérlek: legyen szent jóságod lényem tápláléka, éltető eleme, formáló ereje, hogy Neked tetsző gyümölcsként megérjek és úgy hulljon Eléd a lelkem tartalma, mint a Te Szereteted kicsöppenő mustja. Békési István Valahányszor e kenyeret eszitek és e kehelyből isztok, az Ur halálát hirdetitek, a- míg el nem jön. Ezért, aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Ur kelyhét, az Ur teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és így ék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az Ur testét, saját ítéletét eszi és issza. Ezért gyengék és betegek sokan közületek, többen pedig meghaltak. Ha azonban mi magunkat ítélnénk meg, nem vonnánk magunkra ítéletet. Ha viszont az Ur ítél meg bennünket, az fenyítésünkre szolgál, hogy ezzel a világgal együtt el ne kárhozzunk. - 1.Kor.11,26-34 Uj parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is. Arról ismeri meg majd mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt... Ez az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha megteszitek azt, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket már szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket barátaimnak mondottalak, mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek, gyümölcsöt hozzatok, és az maradandó legyen, s amit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azért én most azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást. - Jn.l3,34-36 és 15,12-17 z utolsó vacsora leírását a legtöbb ember későn kezdi olvasni: az átváltozásnál. Holott Jánosnál hat fejezet van előtte! Bevezeti ezzel: ’’Mivel szerette övéit, kik e világban voltak, mindvégig szerette őket” (13,1). Ezután következik a lábmosás jelenete: az Ur Jézus megmossa tanítványainak lábát, és inti őket:” Tudjátok mit cselekedtem veletek? Ti engem Mesternek és Urnák hívtok, s ezt jól is teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Ur és a Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam ugyanis nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy cselekedjetek” (13, 12-15). Azután pedig elmondja nagy búcsúbeszédét. — íme Jézus, a nagy Házigazda, a nagy Szolga. A kereszténységben mindig itt bukunk meg először. Hogyan követjük a szeretet nagy parancsát? SajSzelletet és J\Aeqloékéüés
