A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
139 r^r^drcius a szabadságharcot, a sza- □□□□□□□□□□□□□ badságharc meg egy jezsuita pátert juttat eszünkbe. A Kunszt érsektől alapi- apróságok tott (1860) és a századfordulóra országos hírűvé lett, konviktussalegybekötött I II II If II ll II II II II II II II I érseki főgimnázium tanára volt Rosty Kálmán (1832-1905). Életútja nem mindennapi. Rozsnyón született evangélikus családból, Eperjesen és Pesten jogot tanult; a fővárosban érdeklődni kezdett a katolizicmus i- ---------------------ránt, áttért és egy éves teológiai tanulmányok után felvé- hazai régiségek telét kérte a jezsuita rendbe, amelynek tagjai - a prímás (Scitovszky János) meghívására - akkoriban (1853) telepedtek meg újból Magyarországon. Az Ausztriából beszivárgó atyáknak Rosty volt az első magyar no- viciusuk. Pappá szenteltetése után rövid ideig tanított Kalksburgban, Szatmáron és akadémiai hitszónok volt Pozsonyban. Jezsuita élete nagyobbik részét azonban Kalocsán töltötte, ahol tüzes, magyaros egyénisége jellegzetes alakjává tette a kollégiumnak. A tollat is ügyesen forgatta: őszinte vallásossága, izzó hazaszeretete csak úgy árad költeményeiből és prózai munkáiból, amelyek a 70-es és 90-es évek közt nyomatásban is megjelentek (Mária lantja, Emléklombok Kalocsa múltjából, Június havi koszorú, Szent Alajos élete, Márciusi ibolyakoszorú, Magyar szentek legendái, Karácsonyi képeskönyv, Kereszt és gyár). Ha az irodalmi körök nem is tartották számon, kora és környezete felett nem tűntek el egészen hatástalanul írásai, még "intézeti színművet’ sem, amelyeket a főgimnázium műkedvelő színjátszói adtak elő ünnepélyes alkalmakkor. - Hogy el ne felejtsük: 15 éves fejjel állt honvédtüzérnek és végigküzdötte a szabadságharcot. □ Ferencesek már Szent Alapítójuk életében is járhattak Magyarországon, mert hat évvel halála után (1232) már külön magyar rendtartományuk is volt. A tatárjárás után IV. Béla nagyon megkedvelte a rendet s az atyák nagy segítségére voltak a tatárjárást követő idők helyreállító munkálataiban. Zárdáik száma ötvennél is többre emelkedett a 13. század végére. A 14. század idejére esik két jelentős missziós munkájuk: külföldön az oroszországi tatárok, odahaza meg a kúnok térítése. Nagy Lajos idejében egyik águk nagy sikerrel működött a bosnyák ”fél- hitűek” és bogumilok között s a király az Al-Duna vidékére is áttelepítette őket, ahol a bolgár bánságban, Bodon (Viddin) környékén is eredményesen fáradoztak a lelkek javán. A török előrenyomulásával zárdáik ott egymásután elpusztulnak, a magyarországi atyák viszont ott vannak mindenütt a törököt feltartóztató hadaknál a harcosok mellett. Hunyadi János 1441-ben hálából és nagyrabecsülése jeleként telepíti őket Csiksomlyóra. A török hódoltság és a vallásújítás idején két oldalról is üldözik őket, de a püspökök és papok nélkül maradt óriási területeket ők járják egyedül, lóháton és sokszor álruhában, hogy a híveket gondozzák és vigasztalják. A katolikus újjáéledés korában is felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek az egyháznak; ezreket édesgetnek vissza az egyházba (a 18. század első felében 5360 lelket) és a vasmegyei Őrség rekatolizálása is az ő nevükhöz és tevékenyséI
