A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-03-01 / 3. szám

129

ikat éspedig afrikai szempontok figyelembevételével és Afrika igazi javára. - Azt megállapíthatjuk, hogy ez a földrész nem lenne ma fegyveres összecsapások színhelye, ha nem akadnának afrikaiak, akik tudatosan vagy na- ivságból, a hatalom és a vagyon igézetében, hajlandók feltétel nélkül kiszolgálni az idegen érdekeket. A jelen helyzetben csak két lehetőség előtt állunk: vagy lemondunk emberi méltóságunkról és belenyugszunk, hogy újra idegenek alattvalóivá váljunk; vagy pedig összeszedjük magunkat és egységes fellépéssel visszautasítjuk bárhonnét jövő gyarmatosító érdekek kiszolgálását. - Ehhez persze a nemzetek közötti kapcsolatoknak is olyan megújhodására lenne szükség, amelyben minden állam tiszteletben tartja a többiek jogait és szabadságát és hatalmi helyzetét nem használja ki a szegényebb és gyengébb elnyomására.”

A NYILATKOZATBÓL KIÉREZHETÖ, mennyire nyugtalanítják az afrikai főpapokat azok az ellentétek, amelyek a közelmúltban egyes afrikai államokban fegyveres össze- zésekhez vezettek: az angolai betörés Shaba (volt Katanga) területére, gerilla-harcok fellángolása Szahara nyugati részében, s a belőlük származó ellentétek Algír és Marokkó között. De a feszültségek és a nyers erőszak egyéb megnyilvánulásait is aggodalommal szemlélik: egy államfő és egy bíboros meggyilkolását a volt francia Kongóban, a kíméletlen belső harcot az angolai MPLA belső berkeiben, a rodéziai és eritreai fejleményeket, az ugandai terrort - hogy csak párat említsünk a püspökök nyilatkozatából.

RÁMUTAT A NYILATKOZAT arra is, milyen ösz- szefüggések vannak az afrikai belső krízis és a nagyhatalmak egymással való kíméletlen versengése között. Moszkva és New York mellett Kína árnyéka is rávetődik ma erre a földrészre és közbeiktatott szereplőkkel, mint a kubaiak, végeztetik el sakkhúzásaikat egy jobb sorsra és békés fejlődésre áhítozó földrész népei felett.

AZ IGAZI VESZEL YT abban jelöli meg a főpapi nyilatkozat, hogy a kezdődő káoszban fokozódik a feszültség az a kubai "segítség” ún. mérsékelt államok (mint pl. Szudán, Zaire, Marokkó, Elefántcsont-partok, Kenya) és a harciasabbak (Algír, Mozambik, Lybia, Angola) között. A nagyhatalmak Afrika keleti partjain az arab olaj útjának ellenőrzését akarják kezükbe kaparintani - a harcot afrikaiak folytatják, méghozzá egymás ellen, és közben