A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
124 génynegyedeit. Nagy részük kétkézi munkás volt, de minden szakképzettség nélkül. Akik az Antillákon valamilyen mesterséghez értenek, ha kivándorlásra szánják magukat, inkább Amerikába mennek: ott csak képzett munkaerőt fogadnak be.. A bevándorlási hullám 1962-ig tartott. Az akkori kormány (konzervatívok) a belföldi munkapiac feltöltődése láttán megszorította a bevándorlás feltételeit: csak bizonyos munkaágakra, és képzett munkásokat bocsátottak be AngÜába. A Labour pobtikusai elítélték ezeket az intézkedéseket, de a brit állampolgárok szabadságjogainak védelmében történt parlamenti felszólalásaik nem akadályozták őket abban, hogy kormányra kerülve (1964) még újabb rendelkezésekkel ne nehezítsék a munkaerők bevándorlását. Ma a bevándorlóirodák tisztviselői csak azok útlevelébe ütik be a letelepedési engedély pecsétjét, akik vagy Angliába vándoroltak hozzátartozói, vagy nagyszü- leik egyike Angliában született — ez u- tóbbiak kategóriájába főként a Rodézi- ából és Dél-Afrikából kivándorolni kívánó fehérek tartoznak. Az ilyen, határozottan a színesek háttérbeszorítását szolgáló rendelkezések életbeléptetését a Nemzeti Front tevékenysége is elősegítette. Enoch Powel faji türelmetlenséget képviselő mozgalmának nincs a választásokon számottevő sikere, de nagygyűléseken hangoztatott jelszavai visszhangra találnak az egyszerűbb fehérek érzelemvilágában és nagy részük van a faji ellenszenv egyéni megnyilvánulásainak létrejöttében. Ilyenek: kiadó lakások bérletének megtagadása színes jelentkezőtől, magasabb lakbér kivetése színesekre colour tax címén, színes alkalmazott előléptetésének megakadályozása. Az egyéni faji előítéletek is hozzájárulnak egy olyan légkör kialakításához, amelyben természetessé válik, hogy a középiskolákat tanulmányaik befejezése előtt otthagyok száma nagyobb a színes, mint a fehér ifjúságnál; hogy közülük az iskola befejeztével jóval nehezebben kapnak állást, mint fehér osztálytársaik. A színesek közül a legnehezebb helyzetben a feketék vannak. Köztük és az ázsiai színesek között különben sincs sok kapcsolat s a fehér közvélemény is különbséget tesz köztük. Míg az ázsiaiakat wogs néven emelgeti a köznyelv (Westernized Oriental Gentlemen), a feketéket a lenéző nigger szóval illetik. Az ázsiaiaknak az is előnyükre szolgál, hogy vallási és kultúrális sajátságaikat meg tudják őrizni és gyenge nyelvi ismereteik ellenére is sikerült egzisztenciát tudna kialakítani maguknak a kereskedelem és a szabad pályák világában. A feketéknek nincs közös kultúrális vagy vallási tudatuk. Angol tudásuk ellenére csak a legalacsonyabb munka jut nekik és nehezen szabadulnak csökkentett értékűségük tudatától. Az idősebbek csak munkájuknak élnek és öreg napjaikra teszik félre keresetüket, hogy napsütötte hazájukba visszatérhessenek. A fiatalabb nemzed& nem érti meg az idősebbet. Az amerikai black power mozgalom eszméi mozognak bennük és úgy vélik, hogy az angliai jólét tortájából jóval nagyobb szelet járna ki nekik, mint amit a jelen
