A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-02-01 / 2. szám

-94volt kortársai vallási és szociális felfogásának fejlődésére. A tizenkilencedik századból Gibbons bíboros alakját tartják legkiemelkedőbbnek, aki a washingtoni katolikus egyetem létrehozója volt és arra törekedett, hogy a bevándorlók egyházából sajátosan amerikai jellegűvé alakítsa a katolikus egyházat. • A spanyolországi Oviedó érseke, Msgr. Diaz-Merchan gyűjtést rendezett egyházmegyéjében a marokkói fennhatóság alá került volt Spanyol-Szahara bennszülött törzsei számára. Ezeket Marokkó menekülttáborokban gyűjtötte össze, ahol többek közt víznek is, szapannak is híjával vannak. Marokkót nem először éri velük kapcsolatban a szándékolt nép-kiirtás vádja. • A nyugat-németországi Ratzeburgban ülésező Luther-Akadémia előtt a katolikus Luther-szakértő, Albert Brandenburg profesz- szor tartott előadást. Kifejtette, hogy Luther Márton sokkal nagyobb hatást gyakorolt a katolikus teológiai gondolkodás fejlődésére, mint azt eddig képzelték. Különösen a kereszt és az ige tanának teológiájában mutathatók ki ezek a hatások. • A francia televízió Antenne 2 adója 26 egyórás műsorból álló sorozatot tervez a Szentírásról. Első alkalommal foglalkozik így a televízió a teljes ószövetségi szentírással is. Az előkészítő munkálatokba az izraeli televízió is bekapcsolódik s a forgatókönyv megalkotásához elsőrangú archeológusok és szentíráskuta- tók segítségét is igénybeveszik. • A nyugat-berlini Ökumenikus Tanács védnökségével megjelenő Stimme der Orthodoxie folyóirat új szerkesztőt kapott. A 44 éves Vaszilij Fonkenkoff orosz pap és az egyháztörténelem előadója volt a za- gorszki papnevelő akadémián. Elődje, Mikhail Turcsin, aki eddig az orosz egyházat képviselte az Ökumenikus Tanácsban, Moszkvába kerül és a pátriárkátus külügyi hivatalában kapott beosztást. • A francia püspökkari konferencia párizsi ülése után közzétett kommünikében a főpapok arra hívják fel híveik figyelmét, hogy a keresztény ember politikai hovátartozásának eldöntésénél sem vonatkoztathat el a hittől s ennek a választásának hitével is összhangban kell maradnia. Nem elég a különféle irányzatok emberről vallott felfogásával tisztában lenni: arra is fel kell figyelniük, milyen körülmények között igyekeztek átültetni eszméiket a gyakorlatba az egyes politikai ideológiák követői. • Állami és egyházi hatóságokat egyképpen váratlanul ért a kelet-németországi Zeitz luteránus pásztorának öngyilkossága. Oskar Brüsewitz a tűzhalált választotta. Esetével kapcsolatban a kommunista sajtó pillanatnyi elmezavart emlegetett, ennek azonban ellentmond az a számos búcsúlevél, amelyet napokkal öngyilkossága előtt írt. Egy lelkésztársaihoz intézett búcsúiratban például ezeket mondja: Reménytkeltőnek látszik ugyan az a nagy békevágy, mely az utóbbi időkben a kersztény köztudatot is elárasztotta, a külső látszat mögött azonban a fény és a sötétség kíméletlen harca folyik: igazság és hazugság vívnak egymással élet-halál harcot. Magde- burgi egyházi felettesei szerint az öngyilkosság tiltakozás volt egyháza ellen is, mert (Brüsewitz szerint) lanyhák az igehirdetésben és még lanyhábbak a nagynyilvánosság felé kötelező tanúságtételben. • A lengyel püspöki kar közös körlevélben vette védelmébe azokat az állami hivatalnokokat és értelmiségieket, a- kik az újjáalkotott lengyel alkotmányt a nyilvánosság előtt is kifogásolták. A