A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-12-01 / 12. szám

-550­/O 45. t^'ietve összecsomagoltak. Rezső út­közben egy levelezőlapot írt. Je­lentette édesanyjának, hogy mégis si­kerül kiutazniok: Nem búcsúzunk, A- nyukám, nincs értelme semmi aggoda­lomnak és szomorúságnak. Akik szere­tik egymást, azokat távolság és idő el nem szakíthat. Páter Provinciális úgy döntött, hogy minden ceremónia nélkül, csen­desen üljenek vonatra. Két hónappal e- lőbb már elbúcsúztak nyilvánosan, nem volt értelme annak, hogy újra kezdjék. Fráter Rigó szülei Pesten laktak. Kijöttek az állomásra. Rezsőnek egyet­len ismerőse sem volt jelen. Pesti roko­nainak nem üzent. Ö vonat kerekei megmozdultak és senki sem intett búcsút nekik. Végtelenül jóleső és nyugodt érzés volt ez. Mire való a búcsúzás? Akit hivatása visz messze utakra, az menjen vidáman és könnyen. A trieszti gyors kerekei egyre gyor­sabban forogtak. A vonat egyenletes li- hegéssel, hintázó ritmussal, gyors kat­togással vitte őket. Rezső az ablakhoz állt és látta a sí­neket, amint éles, hosszú vonaluk előt­te és mögötte a messzeségbe fut. Ott hátul, múltján vitt át ez a fehér fonal; ott elől, egyre élesebben tűnt elő. Végét nem látta. Isten majd vigyáz rá és szereti úgy, mint eddig. A fonal Isten kezében függ és az ő szívén nyug­szik... Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából: S okáig nem tudta a lőcsfalvi pap elfeledni a Jancsó családot. Nem is csoda. Hiszen Jancsó Pistát ő keresztelte, ő tanította hit elemeire az iskolában, ő vezette a szentségek útján egészen a házasságig, sőt két gyermekén folytatta ugyanazt, amit apjukkal tett. így hát a csa­lád beleépült papi pályafutásába. Karácsonykor, ebben az esztendő­ben, Jancsó István ’’megkövette” papját a sérelemért, amit vele szem­ben elkövetett. Ugyanazon este ’’megkövette” feleségét is a sok sére­lemért, amivel hitvestársát illette. x f S ettől kezdve nem halogatta évek ^2 ÖrGCí üclSZtOr során át a megkövetést, hanem a- ír hogy megtörtént a sérelem, hamarosan meg is követte azt, akin a sé­relem esett és jóvá is tette. S köszönhette mindezt az ’’öreg pásztor­nak”, aki tulajdonképpen fiatal legény volt, csak a betlehemes csapat­ban változott öreg pásztorrá a nagy bunda alatt, kóc szakállával és ba­juszával. De hangja elárulta, hogy még sok esztendőre van szükség, míg ténylegesen öreg pásztornak számíthatna. Amit tett, azt sem szán­dékosan tette, hanem csak mert a ’’szerepe” így diktálta, de a lélek­

Next

/
Thumbnails
Contents