A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-12-01 / 12. szám

- 541 •

lóságának, méltatlanságának egész tudata rászakadt most. Az Istennel való találkozás egyik legbiztosabb jele a magunk elégtelenségének, bűnös voltunknak ijesztően éles, világos tudata. Izajás is megtapasztalta ezt, ott a templomban, Saul is a damaszkuszi utón.

Aki tehát azt állítja: látta az Urat, megjelent neki az Isten, a Szentlélek szólt hozzá s mégsem lesz alázatosabb, sőt kevélyen lenézi felebarátját: az nem Istennel találkozott, hanem csak öntelt önmagával. Más szóval: képzelődik. Önmagát csapja be, és másokat is...

Ha igazságtok nem múlja felül az írástudókét... (Ml. 5,20)

em juttok be a mennyek országába = nem igazultok meg. A megigazulásról van szó, amely felett annyit vitatkoztak szent Pál korában az ősegyházban, s talán még inkább a reformáció idején.

Nem mintha az írástudók és farizeusok nem vették volna komolyan a megigazulást. Nagyon is komolyan vették. Pál maga bizonyítja ezt, amikor hangsúlyozza erősen: fölülmúltam számos fajtámbeli kortársamat, mert szerfölött buzgólkodtam (Gál. 1,14). Nyilván s talán leginkább éppen a megigazulás dolgában. Az apostol élettörténetéből tudjuk, hogy az Ur mégis keveselte Pálnak ezt a megtérése előtti nagy buzgóságát. Hogy miért, arra talán szent Pál római- és gala- ta levele a legkimerítőbb magyarázat.

Ami akkor igaz volt, áll ma is: nem szükségképpen a szentírás szakembereié a legkielégítőbb istenarc. Mert ha az igazán hívő keresztény Krisztusa nem múlja fölül pl. a skolasztikusok szőrszálhasogató Krisztusát, vagy Renannak, Bultmannak Krisztusát (hogy csak egy-két kiragadott példát említsünk), bizony mondom nektek, nem mentek be az Isten országába.

Ha a ti igazságtok nem múlja fölül a politikusok, szocialisták, kommunisták igazságát, igazságosságát, bizony mondom nektek, nem mentek be az Isten országába, amelyről írva van, hogy mindenekelőtt igazság, béke és öröm a Szent- lélekben (Róm. 14,17). Ha Jézus ma köztünk járna, egész biztosan keveselné az igazságosság hangos propagandistáinak az igazságát, mint ahogy a békekonferenciák békéjét se tartaná elégségesnek az Isten országánek elnyeréséhez (vö. Jn. 14, 27).

Folytathatnánk még ezt a felsorolást a filozófusok, újságírók, filmrendezők, stb. Istenétől kezdve a modern hittudósok, szentírás szakértők kritikai i- gazságáig.

Mert ha a ti igazságtok nem múlja felül mindezek igazságát, nem látjátok meg az Isten országát.

Krisztusnak ezek a szavai keményebbek is, örökérvényűbbek is, mint az első olvasásra gondolnánk. Sőt talán sohasem voltak még annyira időszerűek, mint éppen napjainkban, a sokféle felületes, megtévesztő és divatos -izmusok korában...