A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-12-01 / 12. szám

-536lik Krisztus testévé és vérévé, ez egyesítsen minket egymással. Az 01- táriszentség az egység és a szeretet szentsége. Az atomizált emberiség közös nevezője.

Prohászka püspök mondotta, amikor idősebb korában már sokszor nem tudott aludni éjjelenként, hogy a virrasztásnak ezekben az óráiban éjszakai adorálást végez: gondolatban végiglátogatja egyházmegyéjét és minden elhagyott, üres éjszakai templomban fölkeresi és üdvözli a szentségi Jézust. Utánozzuk ezt. Krisztus szeretete ott lebeg körülöttünk, beburkol, mint az éterben áradó rádióhullámok: kapcsoljunk rá! — Egyszer Szatmár megyében misszióztam, és az e- gyik asszony kért, látogassam meg az ő beteg kisfiát, vigyem el neki az Oltáriszentséget. Amikor beléptem, egy vékony gyerekhang köszöntött Dícsértessékkel. Nagyon boldog voltam, amikor láttam, milyen szépen tud mindent Istenről, az Ur Jézusról, az Oltáriszentség- ről, sőt még a szentségi énekeket is tudta. Kiderült, hogy édesapja minden szabadidejét ezzel a kis paralitikus, béna fiúcskával töltötte, és tanította a hitre. Láttam, hogy ez a beteg gyermek olyan adoráló lélekké fejlődött ott az ágyban fekve, mozdulatlanul, akiben a jó Istennek igazi öröme telik.

De nem akarom tovább szaporítani a szót. Mert erről eleget soha nem lehet mondani, és főleg nem lehet méltón beszélni. Amikor részt veszünk a szent Áldozat megújításán, a szentmisén, kérjük Istent: úgy áldj meg minket, hogy megbecsüljük jelenlétedet és szerete- tedet! Es halljuk meg szívünkben az ő kérését: ’’Legalább ti szeressetek engem’ — ti, akikkel annyi jót tettem! Szívet és szeretetet nem lehet leszállított áron visszafizetni, műrostos szeretettel viszonozni. Adjuk magunkat olyan teljesen az Istennek, amilyen egészen Ő adta magát nekünk.

Arató Jolán

4%£Uáé- JxáÁíoÁ, ..

Mintha szép tájat néznék,

lelkesen, csodálkozva, úgy szemlélem áldozatos jóságodat, Liram. Megpihenek a felemelő szépségben. Átjár. Akkor az ima szálain át igyekszem beleszőni és rögzíteni magamba azt, amit a szeret-oázis- ból befogadtam. Őrzöm. Napközben áhítatos vágyódással fejtegetem belőle a tartalmat és nyújtom az embertársaknak, Isten iránti hálától melegen.