A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-11-01 / 11. szám

-495^okszor gondolok rá, mert aki őt OOOOOOOOOOOOO jól ismerte, nem tudja többé elfe- ,

ledni. Most is magam előtt látom MÚLT és JELEN

alakját, komoly arcát, hallom hangját, amely a társalgásban kellemes OOOOOOOOOOOOO volt, de ha tömegnek beszélt és az indulat fűtötte, nagyon érdes lett. A fület ugyan bántotta, de a szívet megnyerte, mert a rendkívüli egyéniség robbanó ereje tört ki benne. Rossz időben és télen csuklyás esőköpenyt használt, amit a nép malaclopónak nevez. A jómódú zalai molnár fia a jezsuita rendbe lépett és korán meglátta második hivatását is, amely arra rendelte, hogy a paraszt ifjúság apostola legyen. Az írók egy csoportja, Veres Péter, Illyés Gyula már alaposan fölrázta a közvéleményt, ám ezenkívül nem történt semmi. Akkor jött Kerkai, miután az egyetemi tanulmányok közben kidolgozta munkatervét, mert ő cselekedni és mozgalmat akart szervezni olyan téren, ahol az uralkodóosztállyal, sőt a püspöki karral került volna harcba, tehát efVarga László

Kefíkai flewöleve a bukás fenyegette, ha nem sikerül neki olyan módszert találni, amely ellen nem volt kifogás. Pedig rossz időben indult, a nagy gazdasági válság végén, amikor minden termelési ág pangott és főleg a mezőgazdaság ment tönkre, mivel a terménynek nem voltára és a drága kamatot nem bírta fizetni, aki kölcsönt vett föl. Azonkívül a csonka országban egészen rossz volt a földbirtok megoszlása, mivel az óriási uradalm k mellett szinte nyomorban tengődtek a néhány holdon bajlódó parasztok.

XTerkai az áldatlan helyzetben óvatosan került minden forradalmi hangot és legfőbb célja volt az ifjúságot nevelni, mozgalomba gyűjteni, mert ha ez majd elég erős lesz, ki tudja kényszeríteni az égetően szükséges birtokreformot is. Erre folyton gondolt, de sohasem beszélt róla, nehogy az oktalan hatalom időnek előtte megfojtsa, amit alkotni akart. Külsőleg úgy látszott, mintha csak valami legényegylet féle társulást kívánna alapítani és ez igen jó politika volt az akkori helyzetben, amikor művelt főpap is azt hangoztatta: nincs semmi o- lyan biztos dolog, mint a föld. Se a püspöki kar, se a papság nem mert abban bízni, hogy a hívekre is lehet számítani, ha az egyháznak