A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-10-01 / 10. szám

-468érdekkel, gyűlölettel és egyéb tisztulatlan érzésekkel kevert) erkölcsi teljesítmény, amelyet tankokkal nem lehet megsemmisíteni: szellemi örökség az, telve az új élet csíráival.

E

bben a szellemi örökségben három réteget kell megkülönböztetnünk, mint minden emberi cselekvésben: 1/ a tudatosan választott értékeket; 2/ azokat a célokat és értékeket, amelyeket a természet akar elérni és megvalósítani általuk; 3/ azokat, melyekre Isten irányítja őket. — 1/ A forradalom szellemi örökségében mi volt az, amit a magyarság tudatosan választott? Az igazságosságon és jogon alapuló életet; az ezért való küzdelemre pedig elszánta és elkötelezte magát. 2/ De ezen az elszánáson keresztül megnyilatkozott egy ezeréves hagyományokban és ezeréves történelmi tapasztalatban gyökerező népi akarat és magyar élniakarás; élniakarás magyar módra, idegen szellemi kényszerzubbony nélkül és előre megszabott elméletek, ideológiák miatt előírt társadalmi-gazdasági rendszer rákényszerítése nélkül. Ennek a nemzeti karakterünknek megfelelő élniakarásnak a letörése súlyosabb és végzetesebb, mint az egy generáción belül pótolható vér- veszteség. 3/ Egy ezeréves múlt és népi akarat megnyilvánulásán keresztül azonban egy isteni akarat nyilvánult meg: egy nép hivatása önkifejtésre, az önkibontás lehetőségeinek a megteremtésére; egy nép istenadta joga és küldetése, hogy a népek nagy családjában kivegye részét a világalakító, anyagi és szellemi értékeket termelő kultúrtevékenységből. Mintha Zrínyi szavaival Isten kiáltaná a világnak (és nekünk): ”Ne bántsd a magyart!”

forradalom üzenete ma számunkra ez: Hőseink a jog és igazságosság nevében

állították vissza a nemzeti élet szabadságát és ezen az alapon kívánták felépíteni az új életet. Erről tanúskodtak, míg a fegyveres erő el nem némította őket.

Más fegyverünk ma sincs, mint a tiszta lelküsmeret. Ha hatalmi érdek és hatalmi politika felől közelítünk meg erkölcsi kérdéseket, pocsolyákba és ingová- nyokba veszünk, ahol egymást piszkítjuk és maijuk. A lelkiismeret előbbrevaló, mint a politika. A forradalom szellemi öröksége ez és Mindszenty jellemében öltött látható formát.

Az érdekek, az előnyök, az ösztönök kívánsága szerint ide-odahajló, a közvélemény és a hatalmi csoportok nyomása szerint alakuló lelküsmeretlenség nem alkalmas az emberhez méltó életkeretek megteremtésére. Erkölcsi erőfejlesztő telepekre van szükségünk a jövő építéséhez. Ez pedig tápláló talajától van elvágva Istenből táplálkozó élet, imádság nélkül.

A forradalom másik üzenete magyarságunk sorsának irányítására vonatkozik. Történelmünk legkiválóbb nyugatosai mind visszataláltak a néphez, és sorsával azonosultak. A sort Szent István nyitja meg, Szenczi Molnár Albert és Pázmány Péter folytatja; olyan csülagok vannak köztük, mint Zrínyi Miklós, II. Rákóczi Ferenc, Széchenyi István és Teleki Pál. Magukbaszítták a Nyugat kultúr- kincseit, hogy magyar módon, hasonló szinten álló magyar életet teremtsenek. Nem szívódtak föl; szabadon vállalták a sokkal küzdelmesebb magyar életet. Minél műveltebbek voltak, annál inkább úgy érezték, hogy a kisemmizettek, a mű