A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-10-01 / 10. szám

-441A szeretet nagyobb, mint a halál A szeretet az élet, élet.

A fájdalom óriás titka ez:

Isten csókol meg, ha a lelkünk reszket. - Testvér, melletted áll a Krisztus: Testvér, csókold meg a keresztet.

A mi Árpádházi Szent Erzsébetünk egyike annak a kevés magyar szentnek, akit nagyszerű életéért a többi nemzet is éppen úgy tisztel, mint a magyar. De a legnagyobb volt életében akkor, amikor az ura halála után a rosszindulatú rokonok kitúrták vagyonából, várából, és télvíz idején hajléktalanná vált. Es akkor elment a vár aljában lakó ferences barátokhoz és arra kérte őket: húzzák meg a harangokat, énekeljék el a Te Deumot, mert az Isten olyan jó volt őhozzá, hogy egyszülött Fiának sorsában részeltette. Hiszen a Szentcsaládnak sem volt hajléka Betlehemben az első karácsonyon.

Adhat-e többet az Isten, mintamit az ő Fiának adott?! Mondjuk hát a szemétdombon ülő ószövetségi Jobbal, a megpróbált igazak nagy példaképével: ’’Mégha megöl is, őbenne remélek!” Az Ur Jézus figyelmeztetett: ’’Boldog, aki énbennemmegnem botránkozikf’ (Mt. 11,16). Mondogassuk hát, legalább visszatekintve: ’’Istenem, de igazad is volt!” Védjük meg az Istent, igazoljuk az életünkben az Istent. Mert neki úgyis igaza lesz a mi lázadó, göcsörtös önakaratunkkal szemben. Próbáljuk elfogadni Isten akaratát — nemcsak, ha édes, hanem ha keserű is: nem akarhat rosszat, csak arról lehet szó, hogy ’’engem már így szeret”.

Béky Gellért

fl SZEflTÍRÁSBÓL

Az ismeretlen Isten (Csel.17,23)

1. Péter három ízben is megtagadta Mesterét, Jézust. Igaz, gyöngeségből tette. Szorultságában egy hazugsággal próbálta igazolni magát: "Nem ismerem azt az embert, akiről beszélsz" (Mk.14,71). Ez nyilvánvalóan hazugság volt. De nem e- gészen. Péter, tudtán kívül, akaratlanul is nagy igazságot mondott. Csakugyan nem ismerte még igazán, egészen Jézust. Krisztus keresztjébe, föltámadásába, a Szentlélek kiáradásába és magának Péternek a vértanúságba fog kerülni Jézus ismeretének nagy ára.

2. Sámuel kiskorától kezdve a vén Héli mellett kispaposkodott. Ott élt, hált, eNehéz, nehéz, fojtó a fájdalom,

Ráül a szívre, mintáz éj sötétje.

Búsan, bágyadtan, elapadtan:

Testvér, nézz föl a fényes égre.

Csaló a könnycsepp, hazug a halál Látom a lángját egy nagy fényességnek.