A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-10-01 / 10. szám
-437Talán azért vagyok ilyen, mert szívet nekem nem adtál? Sokszor látom, hogy a száguldás vagy a kényelem, amit az embereknek nyújtok, valami olyasmit okoz, amire nem számíthattam: örülnek neki! Én nem ismerem az öröm ízét és érzéketlenül állok az emberek örömei mellett... Nem adtál nekem testvéreket! Igaz, szériában gyártanak, sokan vagyunk egyformák, akik egy helyről származunk, de ez még nem testvériség... Nekem olyan mindegy, hogy a másik van, vagy nincs, hol van, mit csinál. .. Egyedül az bosszant, ha egyik alkatrészemet elvéve egy másikba építik bele. Félek a többiektől, akikkel egyforma vagyok, mert tudom, hogy csak a saját károm árán lehetek szolgálatukra. Jobb minél távolabb tőlük. .. Ezért nem értem, amikor az emberek szere tétből hasonulni akarnak egymáshoz, és folyton összebújnak. . . Teljes kiszolgáltatottságomat is hadd panaszoljam fel Neked a mai estén. Tehetetlen vagyok: akkor indulok be, amikor más akarja, amikor a szolgálat kívánja; és, ha még tartana bennem a sebesség szédülete, idegen akarat állít meg. Bár sebesebben száguldók, mint a madár, mégsincs meg az az örömem, hogy akkor röppenjek, amikor akarok! Kiszolgáltatott sorsom ezzel még nem is teljes. Hiszen akkor tesznek raktárba, amikor akarnak. Akkor szenvedek tehetetlenségemtől a legjobban, amikor napról-napra meg kell élnem: az ember arra használ, amire akar. Én egyforma vagyok, egyformán dolgozom. De a kés, amelyet rajtam köszörülnek, nemcsak kenyeret vághat, gyilkolhat is.. . Honnan tudjam én azt, hogy mit művelek tulajdonképpen? Engem lehet jóra is. rosszra is használni,
