A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-09-01 / 9. szám

-428Zircet, Velehrád (morva földről) Pilist és Pásztói. Zirc, Pilis és Pásztó, miután önálló apátságok lettek, 1814-ben egyesültek, Szentgotthárd csak 1878-ban vált el Heiligenkreuztól s akkor csatlakozott a három egyesített apátsághoz. □

A történelem folyamán volt olyan esztergomi érsekünk is, aki nem tudta, hogy bíboros. . . Verancsics Antal (1504-73) a páduai egyetemen tanult, onnan hívta haza a mohácsi vész után Zápolyai János. János titkára lett és az óbudai prépostságot kapta. Sokszor járt diplomáciai küldetésben külföldön, sok hívet szerzett Zápolyainak, de özvegyétől gyorsan átpártolt Ferdinándhoz (1549). Egyházi pályája: szabolcsi esperes, esztergomi kanonok, majd pécsi püspök lett. Konstantinápoly ba követségbe menet, útját felhasználta kis-ázsiai régészeti kutatásokra s mikor 6 év után visszatér, egri püspökké nevezik ki. Második konstantinápolyi útja után, 1569-ben esztergomi érsekké lett. Négy évig élt még, de csak halála után érkezett meg a hír az országba, hogy a pápa bíborossá kreálta.

gnnek az újfajta, balfelé mosolygó diplomáciának XXIII. János pápa volt az elindítója, de következményeként nem a kommunisták lettek katolikussá, hanem a katolikusok kommunis- a mosoly tákká. — Ezt a keserű megállapítást egy olasz jezsu- diplomácidja ita, Ulisse Alessio Floridi nemrég megjelent Mosca e il Vaticano című könyvében olvashatjuk. A 360 lapra teijedő mű a Casa di Matriona gondozásában jelent meg: a kiadóvállalat a szabad Nyugaton élő orosz ortodoxok konzervatív csoportjával áll összeköttetésben. - De nemcsak XXIII. Jánosról mond kendőzetlen véleményt Floridi. VI. Pál pápa - ugyancsak az említett könyv szerint - szenvedélyes diplomata és nem ügyel eléggé arra, hogy a vallást és emberi jogokat érintő szempontoknak érvényt szerezzen. — Voltak azért — Floridi szerint — elsőrangú pápák is a közelmúltban. XII. Piusz például, aki 1949-ben kiközösítette a kommunistákat, és főként XI. Piusz, aki 1930-ban nyilvánosan is elítélően nyilatkozott Sztálin és az akkori szovjet vezetők terrorjáról. — A könyv érthetően feltűnést keltett és heves vitát kavart fel megint a Szentszéknek a kelet-európai kommunista államok felé folytatott politikájáról. Senki eddig ilyen nyíltan nem vádolta még a Szentatyát és közvetlen munkatársait, Giovanni Benelli és Agostino Casaroli érsekeket azzal, hogy keleti politikájuk csak ártalmas lehet az egyházra. (Benelli a könyv írásakor államtirkár-helyettes, Casaroli az Msgr. Casaroli Benelli bíboros