A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-09-01 / 9. szám

-423ta mindenestül kiirtani a tanulókból a vallási ismereteket, hanem arra számított, hogy ezeket az iskolán kívüli hitoktatásokon úgyis megkapják majd vallási közösségeik keretében a katolikus katekizmusoktatásban vagy a protestáns vasárnapi iskolákban. Csakhogy időközben a családok vallásos élete is veszített régi intenzitásából s kérdezősködő gyerekeik számára ők sem tudnak sokszor kielégítő feleletet adni — még olyan esetekben sem, amikor olyan egyszerű kifejezésekre kérik a magyarázatot, mint ’’bojtos hangulatban volt”, vagy ha egy bonyolultabb riport címét kell egy szenzációhajhász lapból megértetni velük, mint a gyermekeikkel kegyetlenkedő szülőkre utaló: ’’vértanú gyerekek kálváriájá”-t.

múzeumlátogató gyerekek történetétől felvetett vitában egy apa arról számolt be, milyen szellemi megerőltetésébe került, míg a sportrovatot olvasó fiacskájával meg tudta érrtetni, mit is jelent a hangzatos főcím: ’’Mezieres, a francia rögbi Mekkája”. Egy anya arról számolt be, milyen fejtörést okozott neki moziból hazatérő csemetéje azzal a kérdéssel: ”Ki volt az a Mózes?”

A helyzet az - írta egy pszichológus apa - hogy nyugati világunk kollektív tudatalattiját még ma is az ó- és újszövetségből származó vallási alapfogalmak alakítják s ha a gyerekek ezekben nem járatosak, valahogy elveszve érzik magukat és kirekesztve egy olyan világból, amelyet csak a felnőttek ismernek. A vallás — írta a neves párizsi lélekelemző, Jacques Lacan — különben is olyan jelenség, amely nemcsak kívülről jövő információkkal éri el az embert: életének valamelyik szakaszában mindenkiben felmerülnek nagy kérdései - akiben nem, az nem normális.

Monique Gilbert, jó nevű francia pedagógus, aki ’11 était plusieurs Fois” (Több fajta hit volt) címmel írt könyvében (Ramsey kiadó) szülők és nevelők számára foglalja össze azokat a különféle vallásokra vonatkozó ismereteket, amelyeket a kultúrális fejlődés szemszögéből fontosnak tart, hogy átadjanak a gyermekeknek, azt írja, hogy a francia családokban ma a vallás olyan tabú, mint amilyen tíz évvel ezelőtt a szekszuális életre vonatkozó ismeretek voltak. Nem illik róla beszélni. Az ilyen szülők azt hangoztatják, hogy nem akarják gyermekeiket esetleg helytelen irányban befolyásolni, a bűntudat túlzásaitól és egyéb vallási kényszerképzetektől szeretnék megóvni őket és nem veszik észre, hogy a vallási ismeretek körüli tájékozatlanság súlyosabb traúmákat okozhat a fiatal lélekben, mint pl. a kötelező szentmisehallgatás szigorú szabálya okozhatott a múltban.

Társadalmi életükből hiányzik egy fontos láncszem azoknál a gyerekeknél, akik vallási ismeretek nélkül nőnek fel. A nem-hívő szülők és nevelők megnyugtatására írja Monique Gilbert: az ismeretek átadásánál nem arról van szó, hogy mindjárt egy valláshoz is csatlakozzanak. Olyan tudásanyagról van szó, a- mely feltárja az emberi lélek bonyolult világát a gyermek előtt. Gyakorlati szemszögből legjobb előbb egy nagy, a többséget magábanfoglaló vallás ismereteibe bevezetni a gyermeket, aztán jöhet — történelmi távlatban beállítva - a többi, főként azok, amelyeknek követői élnek a gyermek környezetében. Attól