A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-09-01 / 9. szám

-402resztény tökéletesség, mely elvezet Istenhez? ’’Különös, — gondolta Ágnes — mennyi könyvet olvastam az egyetemi könyvtárban: az irodalomtörténet alapvizsga anyagát, századok irodalmát, de a keresztény tökéletességről nem volt a- zokban szó. . . Történelmi regények, társadalmi regények, szerelmi- és lélektani regények; korrajzok, drámák, líra, epika. . . Ó, mennyi tücsköt-bogarat összeírnak ezek az írók; miért nem írnak soha a keresztény tökéletességről, mikor pedig az életcél elérésének a szempontjából ez a legfontosabb? Vagy talán van olyan í- ró, aki erről ír, de nem szerepel a vizsgaanyagban? Igen, valószínűen a szent í- rók... De kik lehetnek azok?”

Eszébe jutott a Szent István-társulat könyvesboltja. Nincs is messze. Éppen errefelé van. Ott talán tudják, hogy melyik az a könyv, amely feltálja a keresztény tökéletesség titkait. Hősies elhatározással bemerészkedett a Szent István Társulat könyvkereskedésébe.

Egy unatkozó segéd barátságos, üzleti mosollyal kérdezte:

— Parancsol a kisasszony?

— A ’’Keresztény tökéletességet” keresem. Megvan?

— Nálunk minden megvan. Ami nincs meg, azt meghozatjuk. Ki írta?

Agnes zavarba jött.

— Ki is írta? Izé. . . Úgy a nyelvemen van, csak pont most nem jut az e- szembe. - De lelküsmerete villongani kezdett: ’’Most jöttél ki megtisztulva a lelkigyakorlatból és már megint hazudsz?! Miért mondtad, hogy nem jut eszedbe az író neve, ahelyett hogy bevallottad volna, hogy fogalmad sincs róla! Hiszen még a könyveimével sem vagy tisztában...”

A segéd észrevette Ágnes keserű arckifejezését, ezért biztatón mondta:

— Az nem baj, ha nem tetszik emlékezni az író nevére. Van itt katalógus. Majd megkeressük. Természetesen, ha az író nevét nem tudjuk, akkor tovább tart a keresés. Tessék türelmesen várakozni.

Ágnes azzal töltötte a türelmes várakozás idejét, hogy számtani műveleteket végzett. Tudta pontosan, mennyi pénz van a táskájában. Elég sok, mert a Dalmáték és a Gyöngyösyék is igen jól fizettek és ő most űj cipőt szándékozott venni. A régi ugyanis, az egyetlen, ami volt, feltörte a lábát. Egész sebes volt már a bokája. Jódot, vattát tett rá mindennap és alig várta, hogy megvehesse azt az a- lacsony félcipőt, amit már kinézett a kirakatban, mert az nem dörzsölné a fájós sebet. Most a táskájában volt az erre szánt összeg, sőt valamivel több és úgy számított, hogy ez a többlet elég is lesz a keresztény tökéletesség könyvére, mely lévén a ’’keskeny ösvény”, bizonyára egy keskeny, vékonyka könyv lesz.

— Megvan! — ujjongott a segéd. — A keresztény tökéletesség. Rodriguez Alfonz nyomán átdolgozta Tóth Mike, Jézus Társaságának tagja. Ez az?

— Jézus Társaság? — örvendezett Ágnes. — Igen, ez az.

A segéd három vaskos kötetet rakott az asztalra.

— Nekem elég egy példány — rémüldözött Ágnes.

— Kérem, ez egy példány három kötetben.