A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-09-01 / 9. szám

-400kar forradalmat szervezni, hatni a társadalomra: . .általában az e- gész tőke-uralom megítélése min fordul meg? Nemde az eszmék villámló anathémáján, mely régóta végigdörög a világon s óvja az emberiséget, hogy ne nyugodjék bele?" (11,127 kk)

Prohászka nem tagadja, hogy van egy bizonyos gazdasági determinizmus, és hogy a tőkés társadalom lényegén maguk az eszmék édeskeveset változtatnak. Meg aztán a gazdasági, társadalmi törvények igen bonyolultak: Marx érték-törvénye, bármennyire "elragadóan szép, logikus és kompakt" is, nem számol ezzel a bonyolultsággal, a társadalmi valóság állandó mozgásával. "Lehet tényeket hamis hipotézisekkel is megfejteni!"

„fc-Jrohászka az akkori Magyarországon egyedül áll felfogásával, amikora kapitalizmust bírálja és a klérust öntudatra akarja felrázni. A tőkések "vörösnek" tartják. De ő nem fél a radikalizmus vádjától. "Aki ezzel vádol, — írja - annak azt feleljük, hogy voltaképpen csak azt a- karjuk, amit XIII. Leó pápa akart. XIII. Leóval hirdetjük, hogy a pro- letáriátusnak joga van emberhez méltó életre, joga van az otthonra, a család fönntartására; a munkának a termelés gyümölcseiben való igazságos részesedésre. . . Valljuk a magántulajdon szentségét, de nem minden magántulajdonét; nem valljuk a plutokrácia rettenetes uzsorájának, nem a közjóval ellenkező terjeszkedésének jogait." (13,286)

Prohászka merész elvei a magántulajdonnal kapcsolatban közrejátszottak abban, hogy egyik írását Indexre tették hazai ellenfelei. Több, mint egy félszázad kellett ahhoz, hogy XXIII. János pápa a Mater et Magistra kezdetű körlevélben hivatalosan hirdesse a magán- tulajdon korlátozását és a szocializálódás szükségességét. Prohászka a papságot is fel akarja rázni, hogy érzékennyé tegye a társadalmi kérdések sürgőssége iránt. Mindenekelőtt azt kívánja az egyháziaktól, hogy érdeklődjenek a társadalmi bajok pusztítása, az iparosok, a munkások, a föld népének szenvedései iránt. Már 1894-ben ezt írja a Magyar Sionban: "Ne kössük . . . össze magunkat az uralkodó rendszerrel úgy, hogy aztán vele állunk, vele dőlünk. Ne áruljunk egy gyékényen a liberális gazdasági rendszerrel, ne védjük azt!" (11,48) A papoknak lelkére köti a munkások közötti apostolkodást. Egyszóval az evangélium szellemét akarja átvinni a gyakorlati életbe: a szegényeknek az evangélium hírdettetik.

Már 1894-ben ilyen prófétai szavakat hirdet: "A szociális kérdést csak úgy oldhatjuk meg, ha a vezérlő köröket éppenúgy, mint a néptömegeket theoretikus és praktikus keresztényekké tesszük. Minden egyéb csak a felületen tapad, s a kérdés magvát nem érinti.. . Ha a kereszténység nem segít, akkor az utópiák véres izgalmai s az elke