A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-09-01 / 9. szám

-397.fc-’rohászka Ottokár 50 évvel ez- OOOOOOOOOOOOO előtt, pontosabban: 1927. április t

2-án, virágvasárnap előtti szómba- MÚLT és JELEN

ton déli 1 óra 45 perckor húnyt el

rövid haláltusa után. Előző nap es- OOOOOOOOOOOOO te az egyetemi templom szószékén érte agyvérzés a közel 70 éves fehérvári püspököt. Schütz Antal Prohászka pályája című írásában így kommentálja az eseményt: "Csodálatos stílszerűsége Isten kegyelmének! Legjellegzetesebb tevékenysége közepett, miközben hatalmas géniusza lángoló lélekkel tett tanúbizonyságot Krisztusról, mintegy Illés tüzes szekerén ragadta őt magához az Ur. Megkímélte a lassú rommá-válástól, melytől borzongott tüzes fiatalossága; ragyogón, erője teljében, az öregedő szellem barázdái és ráncai nélkül, lángvonásokkal égett bele a kortársakba alakja, és így fog már fényleni a történelem emlékezetében mindvégig..."

Szabó Ferenc

Hogy a kortársak leikébe valóban "beleégett" Prohászka alakja, az kétségtelen. De vajon a későbbi nemzedék, a fél évszázad után felnövekvő nemzedék emlékezetében is úgy fénylik-e Prohászka, a- mint azt Schütz Antal jövendölte, az kétségbevonható. Pedig Prohászka valóban megérdemelné, hogy - ha szobrát le is döntötték — a magyarok legnagyobbjai között emlegessék és ma is tanuljanak tőle. Ma az ifjúság ledönti a régi bálványokat, — bukott isteneknek még talán az emlékét is kitörli emlékezetéből. Uj csillagok — filmsztárok és sportbajnokok — képeivel díszíti szobáit és nem igen érdeklődik a nemzeti múlt nagyjai iránt. Pedig az értékek mai csillaghullásában szüksége lenne olyan szellemek útmutatására, amilyen Prohászka is volt. Miért hallgatunk nagyjainkról? Nem szükséges az a babonás imádat, amellyel a kortársak Prohászkát körülvették. Neki is, mint minden nagyságnak, voltak árnyai, ezt nem kell elhallgatnunk. De még a legnagyobb szenteken is találunk olyan vonásokat, amelyek ma már nem igen vonzanak vagy egyenesen visszariasztanak bennünket. Az i- dő mindent beszitáló pora ellen hiába küzdenénk. De lássuk meg a nagyok életművében azt, ami maradandó és mindig időszerű. Mindenekelőtt meg kell ismernünk tárgyilagosan nagyjainkat, hogy tanulhassunk tőlük.