A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-09-01 / 9. szám
-389FELNŐNI BENNED! Hazám Szeretem az országot, ahol születtem, Magyarországot, amennyit belőle megismerhettem, a dombos Dunántúlt, a Balaton környékét, Budát és Pestet, Szegedet, Tamásit, kis pajtásaimat, akikkel együtt faragdáltuk az iskolapadokat, a falu népét, pécsi gimnazista társaimat, akik immár negyvenedik érettségi találkozónkra gyűltek össze, szeretem népemet, — áldd meg, Isten! — de szeretem tágabb hazámat is, mely nemcsak országok láncolata, az európai kultúra határa, de szeretem még szélesebb hazámat is, melynek neve Egyház, - úgy szeretem ezt a hazámat, mint az életemet, hiszen maga az élet immár nekem. Nem annyira térképformájában szeretem, nemcsak egyházközségeiben és egyházmegyéiben, nemcsak keresztelő, elsőáldozási, házassági és temetési könyveiben jelzett tagjaiban, de szellemében és lelkében, Szent írásában, keresztségében és eucharisztiájában, összes szentségeiben és összes tagjaiban, akik Jézus Krisztus (az alapító) földi életének folytatásai, — szeretem összes élő tanúiban, híveiben, a gyermekekben: az ártatlanokban, a felnőttekben: a nehezen küzdőkben, az öregekben: a hűségükben elkészülőkben, az elhunytakban: a hazaérkezettekben, — hiszem, élem, osztom velük az Egyház életének teljes misztériumát, ahol az Isten az Ur, Jézus az üdvösség Szentsége, ahol a Lélek átjár mindent: uralkodik, meghív, megszentel, megbocsát, erősít, nevel, fölken az örök életre és üdvözít, — ám nemcsak- ELMÉLKEDŐ IMÁK
