A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-08-01 / 8. szám

-379Q pécsi egyetem megalapításáig (Nagy OOOOOOOOOOOOO Lajos királyunk idejében, 1367-ben) hazánkban nem volt egyetem, felsőbb ta- apróságok

nulmqnyokra tehát külföldre jártak a

magyarok. A teológusok a kor első egye- OOOOOOOOOOOOO térnét, a párizsit keresték fel, a római- és kánonjogi tanulmányokat viszont Bolognában és Páduában végezték. Az 1364-ben alapított krakkói és az 1365-ben alakult bécsi egyetemek ugyan már közelségük folytán is nagy vonzóerőt gyakoroltak fiatalságunkra, az olasz egyetemek látó- halai

gatása nem szün t meg és a rövid életű magyar egyetemek (a már régiségek

említett pécsi, a Mátyás király idejében alakult pozsonyi és budai és a Zsigmondtól alapított óbudai) sem állították le a tudományra éhes fiatalok Itáliába özönlését. Ezek az egyetemisták persze túlnyomó részben klerikusok voltak. A világi tanulók csak a 16. századtól kerülnek túlsúlyba. Akkoriban a német (főként a wittenbergi) és holland protestáns egyetemek jönnek divatba, ahol a protestáns egyetemisták anyagi támogatásban is részesültek. A magyar katolikus egyetemisták Bécsen kívül akkoriban is az olasz egyetemeket látogatták, a klerikusok főleg Rómát, ahol a Collegium Hungaricum várt rájuk. Bécsben a Páz- máneum volt a papságra készülő főiskolások befogadó helye, de Bolognában is volt (1557 óta) külön intézetük és alapítványaik. A 18. századtól kezdve aztán az állam is kezd beleszólni a külföldi egyetemek látogatásába. 1572-ben az erdélyi országgyűlés köti feltételekhez, nehezíti meg a külföldön való tanulást, 1763- ban pedig Mária Terézia rendelkezik úgy, hogy csak rendkívüli esetben enged külföldre tanulókat. A 19. század második felében aztán fordul a kocka: attól kezdve maga az állam van azon, hogy a tehetségesebb fiataloknak külföldi egyetemeken való tanulmányait elősegítse. □

A klarissza apácák (Assisi szent Ferenc és szent Klára 1212-es alapítása), akiket kezdetben damjanitáknak is neveztek első kolostorukról (San Damiano, Assisiben), gyorsan elterjedtek Európában és egyedül Németországban például, még 1600 körül is, 900 házuk volt. Magyarországra is hamar eljutottak. Legelső zárdájuk a nagyszombati volt és Szent Erzsébet szenttéavatásának (1235) emlékére keletkezett. Pozsonyi házukba 1297-ben költöztek be. Óbudai zárdájukat Nagy Lajos királyunk anyja, Erzsébet alapította (1346). Nagyváradon 1340-ben, Sárospatakon 1385-ben, Kolozsváron 1500-ban telepedtek meg. Nálunk századokon keresztül fontos szerepet vittek a nőnevelés és a szegények gondozása terén. A társadalmi kiegyenlítődés vonalán is érdemes lenne egyszer felmérni hatóerejüket, mert leány név elésük nemcsak a főurak, nádorispánok és bánok (Zrínyi Péter leánya be is lépett közéjük) gyermekeire terjedt ki, hanem a zárdák környékének alacsonyabb társadalmi osztályainak lánykáit is nevelték. A török előnyomulása elől felvidéki és erdélyi zárdáikba menekültek (óbudai kommunitásuk például 1541-ben Pozsonyba), a hódoltság megszűnte után pedig Budán 1714-ben, Pesten 1729-ben nyitottak zárdát. Amikor 1783-ban az 1777-től Budán működő,