A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-08-01 / 8. szám
-377be vasárnap délután. A beteg már magáhoztért, bár alig maradt porcikája, amit az orvosok kezelésbe ne vettek volna. Az atya - szokása szerint - nem sokat teketóriázott, hanem a beteg ágyához ült, és a közepén kezdte a dolgot: — Katolikus pap vagyok. Ha gondolja, hogy szüksége van rám, hát itt vagyok. A beteg csak nézett tágranyílt szemekkel. Az atya meg tovább erőltette az ismerkedést: — Katolikus maga egyáltalán? A válasz csak hosszú szünet után érkezett: — Ki küldte magát? — A lelkiismeretem. Ami magának is van. — Honnan ismer? — Az utcán láttam, mi történt magával, utána is eredtem a mentőkocsinak, de a műtőbe már nem mehettem maga után. — Mit akar? — Segíteni a lelkén, ha akarja. Mint ilyenkor szokásos, hosszú csend következett, amit az atya arra szokott felhasználni, hogy Jézus Szívéhez fohászkodjon. Akinek az ígéretei közt szerepel a nagy bűnösök megtérítése. Ezeknek a fohászkodásoknak a hangvétele a lehető legüzletibb szokott lenni, mondván, hogy "Légy szíves, mutasd meg, hogy nem hiába strapálom magam elsőpéntekenként"... Az atya, férfiember lévén, csak elég sokára vette észre, hogy a beteg szeme sarkában néha legördül egy-egy eredmény. Ez megnyugtatta egy kicsit. Már éppen szólni akart, amikor a beteg szólalt meg: — Hát annyira vagyok már? — Nem maga van annyira, hanem az Isten van teljesen oda magáért, hogy mindent megmozgat, csakhogy észrevegye Őt. A beteg csak legyintett: — Értem? Látszik, hogy nem ismer maga engem. — Inkább az látszik, hogy maga nem ismeri Őt. Pedig, ahogy az életkorát nézem, még azokban az időkben járhatott iskolába, amikor még hittant is tanultak. — Papok tanítottak engem gimnáziumban. — No látja. Akkor nem kell sokat magyaráznom, miről van szó. — Hát nem bánom... De ez nehéz lesz... ★ — Százados elvtárs, jelentés érkezett egy párttitkár elvtárstól. Valami pap abajgatta a kórházban. Meg akarta téríteni, vagy mi a csoda. Az áll a jelentésben, hogy inkább meggyónt neki, csakhogy lerázza magáról. De azóta is többször meglátogatta már. — Ki ez a pap? Utánanézett?
