A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-08-01 / 8. szám

-363egy csoportba húzódtak a fák árnyékában az ebédszünetben. De a- nyám meg apám mindig egy kicsit messzebb telepedtek le a többiek- tül. Anyám mindig azt mondta: ”A nép mindig arra kíváncsi, mit e- szik a másik”. Mivel apáméknak a szállást is fizetni kellett, nem nagyon tellett a kosztra, oszt anyám mindig restelte, hogy urát olyan sovány koszton tartja. ’’Menjünk arrébb, senki se lessen a szánkba”, így mondta anyám apámnak.

— Dehát így, kedves Vaskó uram, sohasem jutunk a gyökér- eresztés történetéhez, ha ilyen részletesen mondja nekem - szólt tréfálva a pap.

— Hászen éppeg most gyüvök erre. Mert egy ilyen útszéli ebé- dezéskor vótt, hogy anyám azt mongya az apámnak: ”Te János, u- nom én mán ezt az ilyen cigányéletet. Keress magadnak valami munkát ott lent Csanádban, közel a falunkhoz. Valami állandó munkát. Oszt telepeggyünk meg”. Apám csak rágta az ételt, nem szólt, de mikor lenyelte, odaböki: ’’Hát tudod, arra nincs mód. Az ilyen kubikus ember, akinek nincs iparja vagy hozzáértése másféle munkához...” Mikor oszt anyám szedte össze az edényt, hogy a szállásra induljon, szégyenlősen azt mondja apámnak: ’’Csak azér mondtam, mert gyerekkel vagyok, nem akarom, hogy akárhun szülessék a világra”. A- pám erre nem szólt semmit. Anyám meg visszament a szállásra. De mind a kettőnek a gondolatja szüntelen rajtam járt, mert engem hordott anyám akkor. Anyám szállásadónknak, Kocsis Esványnak is elpanaszolta magát. Oszt a Kocsis Esvány nagyon henne vótt akkoriban a falu politikába, meg az egyháznál is fejes ember vótt. Úgy látszik, elszólhatta magát a papjánál, mer az egy vasárnap, mikor apám is otthon vótt, ott termett a szállásunkon. ’’Hallja kend, Vaskó János, - mondta az apámnak — mennyit tud kend az útjavítási munkálatok- bul?” — ’’Hát, tisztelendő úr, — mongya erre az apám — minden részét tudom én annak, kivéve azt, amit a mérnök urak végeznek.” — ”No, nézze, — szólt erre az akkori pap — a kormányzó úr az apátságnál máma említette, hogy az apátsági birtoknak sok útja fut a határban, kéne egy hozzáértő ember, aki főképp télvíz ideje után meg a hordások, betakarítások előtt ezeket az utakat rendbe tartaná. Meg a köijegyző is említette, hogy van több községi út is, ami szintén után- nézésre szorul. Persze, ha kell segítség, az is lenne, ha nagy vagy sürgős a munka. A két munkábul kitellene egy állás”. - Hát így lett az apám kommenciós útjavító az apátságnál meg a községnél. A majorban kaptak lakást. Én mán ott jöttem a világra.

— Hát ez volna a gyökér-eresztés históriája — nevetett a pap.

— Hát ez volna, legalábbis aszerint, ahogy nekem elmondták.