A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-08-01 / 8. szám

-361 ­tázia, néha a félelem és önvédelem az oka, de legtöbbször a tudat alatt szunnya­dó hiúság a rugója. A páter elmagyarázta, hogy mindenki csak akkora és olyan, amilyennek Isten látja. Isten pedig nem az emberek véleménye szerint, hanem a cselekedetei szerint fogja megítélni. Ha a bátor nyíltság útján akar haladni, emlékezzen minél gyakrabban az Ur Jézus szavára: ”A ti beszédetek legyen: igen, igen; nem, nem”. Ágnes leikéből ó'szintén tört fel a bűnbánat és saját szavaival fogalmaz­ta: ’’úgy fáj a szívem, hogy majd meghasad”. Az ’’eró'sfogadás” sem volt elhadart formula, hanem imádságos, égő vágy, hogy meginduljon az előtte nyíló úton. Amikor a páter feloldozásra emelte a kezét, az ”ego te absolvo” úgy hullt Ágnes leikébe, mint új erőt fakasztó, gyógyító csodaszer és boldogra simo­gatta a szívét. Gyónás után letérdelt a templompadba és megköszönte Istennek, hogy ez az atya megértette az ő lelkét, ezt a ’’zavaros egyveleg”-et. Mérhetetlen hálát érzett Isten iránt, hogy ő, az aljas kis ember, a megigazulás útján megindulhat a mennyország felé. Az ember rendeltetését magyarázó mondat, mely mint megol­dás csendült fel a páter első előadása alatt, most egyszerre új fényben tündökölt. Előbb csak szépnek, hívogatónak tűnt, most meggyőzővé és lehetségessé vált. Ö is szolgálhatja, szeretheti, dicsérheti Istent és így eljuthat az örök boldogságba. Ágnes szívében egy kis dalos pacsirta fészkelt; az most hirtelen a magas­ba lendült és így köszöntötte a lelki hajnalhasadás új fényét: ”Ez a Tudás üzene­te, hogy a szeretetből megyünk a Szeretetbe. Mert Isten gondolatában élünk a szeleteiben, de még nem vagyunk ott véglegesen, amíg nem simulunk akaratába. És ha akaratába simultunk, akkor már benne járunk a Szeretetben, mint aki uta­zik az útvonalon, melyen célba fut. És a megérkezés a halál után van, az üdvös­ségben, ami Isten gondolatában már előre megvolt. Ö elkészítette a síneket és tő­lünk függ, hogy azon a vágányon megyünk-e. A Tudás üzenete, hogy a szeretet­ből megyünk a Szeretetbe. Én Benned felébredtem, Istenem, és el fogok indulni. Segíts, hogy célba jussak.”- folytatása következik ­Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából: A lőcsfalvi pap sok-sok évi lelkipásztorkodása alatt lassan kiismer­te már egész nyáját az anyaegyházban és a filiálisokban. Sok­szor behunyta a szemét és maga _ f t elé képzelte Lőcsfalva, Almás, gyökér-eresztes Padár, Gémesfa és többi filiáli- J sa girbe-görbe utcáit, házait; melyikben ki lakik... így szinte egy ültő helyében meg tudta ejteni családlátogatásait. Ez többnyire akkor tör­

Next

/
Thumbnails
Contents