A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
-37bdeegyezését. Leiratában felszólította az indiai püspöki kart, hogy szüntesse be a nem a Szentírásból vett olvasmányok liturgikus használatát és ne kísérletezzen a kánon imáinak indiaibbá alakításával sem. Ezenkívül még azt kívánta az indiai püspökkari konferenciától, hogy közös nyilatkozatban tiltsa meg a nem bibliai olvasmányok beiktatását a nyilvános- és magán-misékben. A Szentségek Kongregációja végül kijelentette, hogy ezentúl minden további kísérletet (az indiai liturgiával kapcsolatban) be kell jelenteni a kongregációnál és gyakorlati alkalmazásukhoz a Kongregáció előzetes engedélye szükséges. - A leiratot Joseph Pericattil bíboros nevére címezték, aki a dél-indiai Ernaku- lam érseke és a püspökkari konferencia elnöke volt. Régi híve az indiai kereszaz indiai újításokból: két pap ülve koncelebrál ténység hinduiasításának. — Egyre bővebben kell merítenünk — mondotta — az indiai gondolkodásmód és bölcseleti rendszereink kincseiből. Bár ezzel az elképzeléssel, éppúgy mint a püspöki kollegialitás eszméjével, egyesek nem értenek e- gyet, jóllehet mindkettőt a zsinat és a római püspöki szinodus állásfoglalásaiban is fellelhetjük. Ellenzőik attól félnek, hogy mindkettő az egyház univerzalitásának és a pápa főségének lesz ártalmára. A római leirat természetesen nem az indiai püspököknek szólt, hanem elsősorban azoknak, akik a liturgikus újítások tervezői voltak. Elsősorban Bangalore liturgikus központja vezetőjének, D. S. Amalorpavadass atyának. Ö hivatalos minőségben, tanácsadóként vett részt az evangelizáció témájával foglalkozó 1974-es római szinoduson és rokona D. S. Lourdusamy érseknek, aki egyike a