A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-07-01 / 7. szám
-336ző, három hajós bazilikáról, a pogány temetőből kölcsönzött, keresztény sírokká alakított szarkofágokkal. Az építészeti stílus és a leletek (bár a sírokat a történelem folyamán már fosztogatták) a Kr.u. 4. századra utalnak, mint az épület keletkezésének idejére. Eredetileg a föld színe fölött állt, de az idők viszontagsága több méteres földdel és törmelékkel fedte be. - Americo Biagioni és Graziano Giannetti, Morandi professzor asszisztensei szerint főként azért örülnek ennek a feltárásnak, mert szinte biztosra vehető, hogy arra a bazilikára bukkantak, amelyet a Liber Pontificalis (a 6. vagy 7. századból származó pápák története) szerint Nagy Konstantin császár építtetett Ostiában, s amelyet főként az utóbbi évtizedekben lázasan kerestek, de eddig e- redménytelenül, a római régészek. a megváltoztatás szükséges és az egyház megújítása is elkerülhetetlen, mert o- lyan emberekből tevődik össze, akik a változó időkben vallják meg hitüket. Az egyház, mint a krisztusi jóhir hordozója, nem vesztegelhet ellesett egy helyben, miközben az emberiség egyre inkább a végte- gondolotok ^en ^ tágítja látóhatárát. Mindeme természetes változások közben biztosítani kell a kereszténység azonosságát a folytonosságban. A mai keresztény erkölcsi felfogása egyénibb, felelősségteljesebb, személyhez szabottabb, hite igényesebb. De lényegében ugyanaz, mint az ősegyház hívőié volt, amely megszakítás nélkül öröklődött át napjainkra. A ma keresztényének meg kell értenie, hogy valami kevésbé körvonalazott hitből haladhatunk valami világosabban fogalmazott hit felé anélkül, hogy maga a hit magva csorbát szenvedne. A hitnek ez az állandósága és azonossága egyébként a legmegbízhatóbb ismertetőjegye annak, hogy a változások jogosak és megengedhe- tök. Antoine Wenger-\Z*ieid az el nem mondott imák becsukott szemű sóhajaim gyermekkorom hitébe halt Tamás alázatom tipegése a bennem tárult kamasz csodálkozás tied legbelső jobbik énem énekem és rettegésem szégyenem és rubint ékem virágaim madaraim tied az első karikám a nyáresti boldog fogócska az is aki vagyok s aki még nem vagyok s aki lehettem volna Puszta Sándor