A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-07-01 / 7. szám

-312mert hiába: baleset az baleset, akár szerencsés, akár szerencsétlen — és törvény elé tartozó dolog. A jegyző azonban azt vitatta, hogy ő tényleges hatóság s mivel a baleset szerencsés volt, menjen ki-ki útjára, főleg, mikor a földbirtokos megígérte, hogy fedezi a bicikli és a fogcsináltatás költségeit. De a kisbíró és a pap nem engedtek a negyvennyolcból, nem engedték sem az autót, sem a biciklit elmozdítani helyéről, míg a csendőrség ki nem száll és szemlét nem tart. Közben a nézőközönség is zúgni kezdett, mert az iparoslegény pártját fogta és az urat okolta mindenért, bár az iparos maga is beismerte, hogy ő volt a hibás, mert az országúton haladó autónak előnye van egy mel- lékútról odakanyarodó járművel szemben. Közben pedig az országúton mindkét irányból feltorlódtak a szekerek és járművek, nem tudván továbbhaladni, mert a baleset az út közepén történt, ahol az autó keresztben állott, mint egy torlasz. így tehát a lőcsfalvi nézőközönség szembetalálta magát egy sereg ordító, vitatkozó idegennel, akik tovább akartak menni, de nem tudtak és nem törődtek a hatóságok ma- gyarázgatásaival.

— Dehát uraim, - tört ki végre a papból a bölcseség, - mint látjuk, bár balesetnek baleset, de szerencsés baleset. Ki tudja, mikorra érkeznek meg a csendőrök. Szemtanú van elég, meg fültanú is. Fordítsuk meg az autót, hogy egyenesen álljon az útközépen és két oldalt a szekerek meg a járművek minden irányban libasorban el tudnak haladni.

— Úgy van, igaza van a papunknak! - kiabálták a lőcsfalviak.

A jótanácsot tett is követte. Megindult a forgalom. Közben a kerékpáros csendőrök is megérkeztek. A szokványos felvételezések u- tán megállapítást nyert, hogy az iparos volt a hibás, dehát egyedül ő szenvedett is érte, mert a biciklijébe és két első fogába került. De mindenki arra gondolt, hogy örüljön, hogy él. Hogy mégis mi volt a legnagyobb szerencse ebben a dologban, annak okát az úri gavallériában kell talán keresni, meg a lőcsfalvi pap jelenlétében a színhelyen. Mert Nánássy földbirtokos úr, mielőtt autójával elszáguldott volna Somogy felé, gavallérosan benyúlt a belső zsebébe s mindenki nagy á- mulatára kivette pénztárcáját és odaintette a furcsán vigyorgó kőmívest:

— Itt van, barátom, vegyen magának egy új biciklit, meg két új fogat! — és elhajtott.

A vége az lett, hogy Kala Berci, a biciklivesztes és fogkárosult kőmíves, megolvasván a pénzt, azt mondta: ”No, tán meg is érte, hogy így történt, mert a bicikli ócska vótt s most új lesz s a két új fogam, amit betesznek, sohasem fog fájni”.