A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-07-01 / 7. szám
-310V égre beiratkozhatott az egyetemre! Megnyílt előtte az egyetemi könyvtár, ahol rengeteget olvashatott. Valahányszor kinyitott egy könyvet, remélte, hogy talán ez az író majd felfedi előtte az élet értelmét és célját, de mindig csalódott. Lelkében tovább is ott zaklatott a nagy kérdés: miért vagyok én a világon? Közeledett a húsvéti szünidő. Az egyetem folyosóján egy komoly arcú fiatal lány megállította Ágnest, bemutatkozott és mondta, hogy ő régebben az Angolkisasszonyok Intézetének a növendéke volt. Ott minden évben, a nagyhét első felében lelkigyakorlatot tartanak a volt növendékek, és a lelkiélet iránt érdeklődő hölgyek részére. Volna-e kedve résztvenni? Ágnes elcsodálkozott. Abban a vidéki városkában, ahol ő nevelkedett, nem volt lelkigyakorlatosház; az is ritkaságszámba ment, ha a plébános úr helyett más pap prédikált. Ágnes mostanáig azt hitte, hogy a világiak nem is vehetnek részt lelkigyakorlaton. Az bizonyára csak papok, szerzetesek, apácák részére van. - Miben áll a lelkigyakorlat? - kérdezte óvatosan.- Maga még sohasem volt lelkigyakorlaton? - botránkozott az apostol és kezdte mesélni, hogy egy jezsuita atya három napon át szebbnél szebb előadásokat tart, amelyeknek nyomán mindenki csöndben elmélkedik, hogy minél jobban megértse élete célját és előkészítse a lelkigyakorlat végére a gyónást, szentáldozást, lelkiéletének megújítását. A ’’jezsuita” szó hallatára Ágnes kissé meghökkent. Ő még sohasem látott élő jezsuitát, de a történelemből emlékezett arra, hogy az ellenreformáció i- dején a jezsuiták bizony harcias emberek voltak.- Nagyon szigorúan gyóntatnak a jezsuiták? - kérdezte és fülig pirult, mert a Belgiumban szerzett diploma nagyon meglökte a lelkiismeretét. Az apostol észrevette a pirulást és azt gondolta magában: ”Ahá, hát így vagyunk? Ez bizonyára egy szerencsétlen halálos bűnös”. Megörült, hogy ilyen súlyos hal akadt a hálójába és roppant meggyőzőn ecsetelte, hogy a jezsuiták milyen megértő gyóntatok. Ágnes a nyugtalan szívű ember megoldást sóvárgó reménységével rászánta magát, hogy résztvesz a lelkigyakorlaton.- folytatása következik Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából: I lyen ön-ellen-mondásos címmel jegyezte fel a lőcsfalvi pap ezt az esetet. Mert hogyan is lehessen egy baleset szerencsés?! Már pedig ez az volt és sokáig táplálta a lőcsfalvi pap fantáziáját és elméjét. A szerencsés baleset szereplői nem voltak lőcsfalviak. A faluhoz csak annyi közük volt, hogy a falu végin történt a baleset. A baleset ala
