A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-07-01 / 7. szám

-303A januárban elhunyt P. Királynak szám- OOOOOOOOOOOOO tálán ismerőse és tisztelője akad Olvasó- ,

ink táborában. Nekik ajánljuk az alábbi MÚLT és JELEN

megemlékezést, melyet rend- és volt

munkatársa írt a 30 év előtti P. Királyról. OOOOOOOOOOOOO Fentikor több mint harminc év távlatából emlékezem Páter Király Pistára, — a szatmári konviktus magiszterére — Abbé Pierre ö- rök érvényű mondása jut az eszembe: "A mosoly kevesebbe kerül, mint a villanyáram és mégis mennyivel több fényt ad”. - Pistának is szeretetből és benső jóságtól mosolygó arca az, amire legjobban emlékszem és soha felejteni nem fogom.

Ez a természetéből jövő varázsos tulajdonsága volt az, ami oly sikeressé tette az emberekkel (gyermekek és később felnőttek) való kapcsolatában. Szerény, imádságos lelkülete lehetett a forrása ennek a következetes mosolynak.

Együttműködésünk éveiben (1944-47) ő volt az, aki iparkodott szerénysége mellett a kapott utasítások és saját leleményessége szerint, érdekessé tenni a szakaszába beosztott fiúk életét.

Radányi Rókus

Nehéz idők voltak, amikor Szatmárnémetibe kapta beosztását. A szovjet éppen átvonulóban volt, de ő - kezdeti tétovázás után — ott maradt és igen eredményesen foglalkozott a Szatmár környéki, nagyobbára egyszerű vidéki családokból jövő növendékekkel. Soha

Pistával nézeteltérésre nem került sor (én voltam a Prefektus) s mindig a legkedvesebben fogadta a tanácsokat a fiúkkal való foglalkozásban.

Akkoriban kezdtük az egyes osztályokba járó gyerekek, szüleik és tanáraik közti találkozások megrendezését - közvetlen, családias este formájában, aminek nagy sikere lett és a kir. kát. gimnázium (ahová növendékeink jártak iskolába) többi osztályai is követték a példát. Pista kis osztályaival kezdtük és a kezdeményezés a fiatal P. Király (1947) tüzet fogott.