A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-06-01 / 6. szám

-288csoportjának 29 képviselője aláírásával ellátott memorandumot vett kézhez. Ebben azt ajánlották, hasson oda, hogy Mindenszentek napját állítsák vissza az ünnepek sorába s helyében töröljék inkább Vízkeresztet vagy december nyolcadikát (Szeplőtelen Fogantatás). De a január 6-i ünnep eltörlésébe nem egyezne bele az egyház, mert a zsinat óta ennek az ünnepnek ökumenikus mellékzöngéje is van (a keleti ortodoxok felé), a kormány szintén nem vállalná a felelősséget, hogy épp a Befána (Epifánia) ünnepét vegye el az olaszoktól: ez náluk a nagy ajándékozás napja. A Mária-ünnephez egyik fél sem nyúlna szívesen népszerűsége miatt. Az egyház — mint Rinaldo Falsini atya, az országos pasztorális és liturgiái tanács tagja, az újságíróknak említette — a zsinat liturgikus konstitúcióját követve, egy leegyszerűsített és a lényegre szorítkozó kalendárium pártján áll. A zsinat utáni egyház Krisztus alakjára és misztériumára szeretné összpontosítani a figyelmet; a vasárnap a legősibb keresztény ünnep. — A gyanakvóbb o- laszok úgy vélik, a kommunisták keze is benne van azért az ünneptörlésekben. Miért nem törölték el május elsejét? írta egyikük lapjának.

Y^em különös, hogy a Szentírás nem akkor beszél a Leiekről, amikor fölfelé, a világ szilárd dolgaitól távolra tekint, hanem pontosan akkor, amikor valami földi eseményre utal? A szellem mozgása lefelé irányul. Ez tóellesett lönbözteti meg a keresztény hitet minden filozófiától. A gondolatok Szendétekben imádkozni így tehát éppen nem azt jelend, hogy önmagunkat valami szellemi magasságba tornásszuk fel, és testünket megvetjük, hanem azt, hogy Krisztus emberréválását és Isten teremtő tettét itt a földön, az emberben újra megvalósítjuk. Azt jelenti, hogy egy i- zig-vérig emberi világban tájékozódunk, azt helyeseljük, megéljük és elszenvedjük. Azt jelenti, hogy megváltoztatjuk: annak szenteljük önmagunkat, hogy Isten számára azt megtestesítjük. És valahányszor ’’Lélekben imádkozom”, ez az i- mádság nem varázsol át, hanem gyarapodást idéz elő bennem, amely egy életen át tart. Tisztaságot teremt, mely ziláltságomból apránként föloldoz. Istent növeli bennem, és engem csökkent. Jörg Zink

a csönd, mint könnyűszámyú felhő, remeg a fásult szív fölött.

Tompítja sóhaját a sebnek, és megszűri az örömöt.

Ó, kell a csend, hogy meghalljuk a hangot, a mélységes-mély kútból feltörőt!

De kell a visszhang mégoly elhalón is,

új csöndekhez, hogy gyüjtsünk új erőt. Lakos Eta