A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-05-01 / 5. szám
-195Egy másik közkedvelt bíróvakítás: a címke... így magának és másnak is elfogadhatóvá válik a tette. Amit a törvény paráznaságnak nevez, az nekik a természet szava. Amit a törvény magzatgyilkosságnak nevez, az nekik a nem kívánt terhesség megszakítása... Amit a törvény lopásnak bélyegez, az nekik titkos jóvátétel. Amit a törvény hazugságnak mond, ők társadalmi szükségszerűségnek és a béke megőrzésének nevezik, stb, stb... így aztán miért is háborogjon a lelkiismeret, hiszen ők sem nem paráznák, sem nem gyilkosok, sem nem csalók, tolvajok vagy hazugok, csak a természet szavára, társadalmi szükségszerűségre hallgató emberek vagy legfeljebb áldozatai a fennálló rendnek. Egy harmadik bíróvakítás is van: a bűnbak-keresés. Hogy ők bármit is tettek, azért nem ők a felelősek. Vagy a szülők az okai, vagy a kormány, a politikai helyzet, a társadalmi rend, a szomszéd, az időjárás, stb... De vannak ennél sokkal rafináltabb módszerek is: a bíró eltávolítása vagy a bíró-csere. Sokan azt hiszik, hogy a bölcseleti rendszerek sokfélesége és tarkasága, a társadalmi és gazdasági elméletek sokféle tana, mind vagy az emberi elme őszinte törekvéséből születtek, hogy az igazság ismeretére jusson — vagy szükségszerű fejlődés eredménye. De ha ezeknek az elméleteknek és tanoknak kiagyalóit őszinte lélekelemzésnek vetjük alá, kiderül, hogy sokan (persze nem mind) azért alkották és terjesztették apostoli buzgalommal ezeket az elveket, hogy a sajátmaguk útját járhassák. Ide számíthatók a sokféle vallásalapítók (és egyes szerzetesrendeknek sejtszerű megoszlásai is különféle, ilyen vagy amolyan ágakra). Tehát egy olyan rendszert alkottak, mely megengedi nekik mindazt lelkiismeretfurdalás nélkül, amit a régi rendszerben nem tehettek nyugodtan. így aztán megszületik az új lelkiismeret. Uj bíró ül a széken új törvényekkel és elvekkel s kitermelődnek az új jelszavak, melyeket annyiszor hallunk manapság: szocialista lelkiismeretem követeli... demokrata érzületem parancsolja... úri becsületem nem engedi... stb, stb... De a bekoronázása mindennek a hasznossági elven alapuló erkölcsi és bölcseleti rendszer. Jó az, ami nekem jó. Rossz az, ami nekem rossz. Jó az, ami ebben az adott helyzetben emberi mivoltomnak megfelel — rossz, ami nem felel meg. Ami jó volt tíz esztendővel ezelőtt, az rossz ma, és ami rossz ma, lehet, hogy tíz év múlva jó lesz az akkor kialakuló helyzetben. így tehát be kell vezetni a lelkiismereti szabadság elvét és ki-ki jogosan követheti saját lelkiismeretét (és ez nemcsak jól hangzik, hanem még egyezik is az általános keresztény erkölcsi felfogással). Csak az a baj, hogy ha ki-ki maga teremti meg az
