A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-04-01 / 4. szám

-\^judnunk kell, hogy Isten titkon és rejtőzötten ott lakik minden egyes emberi lélek állagában, mert ha ezt nem tenné, a lélek nem létezhetnék tovább. Ezen ottlakás tekintetében azonban óriási különbségek vannak. Az egyikben egymaga lakik, míg a másikban nincs egyedül. Van, akiben szívesen lakik, de a másikban szenved. Az egyikben, mint saját házában él, parancsol s rendelkezik. A másikban mintha idegenben laknék, hol nem engedik, hogy bármit is tegyen, parancsoljon. Minél kevesebb érzéki vágy s önszeretet lakik a lélekben, annál inkább s szívesebben van ott ő egyedül, hol kormányoz, rendezget és titkosan rejtezik... Csodálatos dolog, hogy bár Isten mozdulatlan, a lélek az ö mozdulását érzi. Mert bár ö valójában akkor sem mozdul, a lelket serkenti föl s mozdítja, hogy az érezze ezt a természetfölötti jelenséget, hogy újdonság gyanánt táruljon fel előtte az összes dolgoknak és teremtményeknek isteni léte, élete és összhangja, és azoknak mozgása Istenben... Mily boldog az a lélek, aki mindig úgy érzi, hogy Isten benne mozog, nála pihen, ölében nyugszik s ébred. Keresztes Szt. János

■■ i j kíván - a feltámadt

00110? ünnepeket oromét és

W X békéjét — minden k.

Jótevőnknek, Olvasónknak, Terjesztőnknek és Munkatársunknak 1977. Húsvétja alkalmából:

”A Szív” Szerkesztősége és Kiadóhivatala.

\v/'_ietnámban történt címmel hozunk ismertetőt egy francia jezsuita beszámolójából, aki szemtanúja volt az ottani "felszabadulásnak". ♦ Vázlatos, de átfogó összképet ad egy cikkünk Moszkva és Róma újabb és régebbi kapcsolatairól.

♦ Vagonlakó Ágnesünk egy pesti zsúr közepébe csöppen, ahol (előre eláruljuk) jobban örül az ennivalónak, mint a fiúknak. ♦ Francia levél Alsótanyán Páter Varga László hátrahagyott í- rásaiból egy Szeged-környéki emlék a harmincas évekből. ♦ Az olasz püspöki kar egy nagygyűlésén egyenrangú felekként tárgyalt 1500 világi kiküldöttel — ezzel foglalkozik majd 2000 év óta először című részletes ismertetésünk.

készülőben:

KÉRDÉSEK - LELKIISMERETVIZSGÁLATHOZ:

Hogyan gondolkodom Isten parancsairól? — Tehernek, nyűgnek, korlátnak tekintem ezeket, vagy meglátom bennük Isten gondviselő szeretetét? — Gondolok-e arra, hogy életünk szépségét, az emberiség békéjét, nyugalmát, biztonságát, egyszóval: boldogságunkat őrzi és gondozza általuk az Isten? - Ismerem az erkölcsi parancsokat? -Tudom-e, hogy sokkal többet tartalmaznak, mint amit első olvasásra a rövid tőmondatok elárulnak? — Tudom-e, milyen magatartást vár tőlem az Isten? — Tudok arról, hogy a parancsok között értékek szerinti sorrend is van? — Megtartom a parancsokat, szerintük élek? Vagy talán magam számára önkényesen más erkölcsi _ normát választottam?________________________________________________