A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
- 19Egy napon izgatottan jött haza az iskolából: — Apuka, ma az igazgató kijelentette, hogy át kell adni az iskolát az idegen hatóságoknak, de közölte azt is, hogy suttyomban folytatódni fog a tanítás egy magánvilla földszintjén. Látszólag privátórák lesznek, de a valóságban a mi eddigi tanári karunk rendez majd gyorsított tanfolyamokat. A bizonyítványon rajta lesz a magyar állami iskola pecsétje, tehát ha visszakerülünk a csonka hazába, ott érvényes lesz. Aki akar, két évet is végezhet egy év alatt. Meg tetszik engedni, hogy megpróbáljam? Akkor talán még le is érettségizhetek ezen a gyors- talpalási tanfolyamon, mert mi csak így hívjuk: gyorstalpalás. — Megpróbálhatod, de ne áltasd magad — szólt Martos komoran. — Én a magyar államnak tettem hűségesküt. Nem fogok állampolgárságot cserélni. A- kármikor elűzhetnek innen. Ágnes besietett a szobájába. Rendezgetni kezdte a könyveit: a fontosak és a nem fontosak csoportjába osztotta őket. A nem-fontosak csoportjába került a hittan. Az nem érettségi tárgy. A hittan sohasem volt fontos, mert a Tiszi nagyon jószívű ember volt és majdnem mindenkinek megadta a jelest. Márpedig a növendékeknek sohasem a tantárgy volt a fontos, hanem a bizonyítvány. Ha a jeles már biztosítva van, akkor mire jó a tanulás? Hogy a mindennapi élet és a hittan tudása közt van valami összefüggés, arra a leányiskola növendékei még nem jöttek rá. Ágnes szerette a jó Istent: vasárnap sohasem mulasztott szentmisét, de a hittanórán nem figyelt. A lányok folyton fecsegtek, mert úgyis csak azt kellett szórulszóra bevágni, ami a könyvben állt és nem azt, amit a Tiszi magyarázott. Számtan-feladatot is lehetett másolni hittanóra alatt. Ezt a bűncselekményt a lelkiismeretesek utólag meg is gyónták. Ágnes úgy találta, hogy a Tiszi részéről az nagyon tapintatos, hogy a gyónásban a bűnvallomásra csak latinul válaszol. így legalább nem lehet megérteni, hogy mit mond. Ó, bárcsak Anya és A- pa is latinul reagálnának az elkövetett szemtelenségekre, de ők - sajnos - magyar nyelven szoktak szidni, amit sokkal kellemetlenebb elviselni, mint a jóságosán suttogott, érthetetlen latin szavakat. I A gnes belevetette magát a gyorsított ütemű tanulásba. Minden értelmi képességét, egész erős akaratát ebbe fektette. Elvégezte két év anyagát egy év a- latt és boldogan lobogtatva hozta haza az érettségi bizonyítványt. — Tiszta jeles! — ujjongott. Aztán észrevette, hogy senki sem figyel rá. Izgatott, nagy pakolás folyik a házban. Mindenütt nyitott ládák. Az anyja és I- dus fehérneműt és ruhákat gyömöszölnek a kofferekbe.- Siess, Ágnes, add ide a holmidat. Mennünk kell. 24 órán belül el kell hagyni a várost mindazoknak, akik a magyar államot akarják tovább szolgálni. Ágnes kiszedte a szekrényből a fehérneműjét. — Anyuka, a háború alatt és után az Idus kinőtt ruháit hordtam. Azokat már nem érdemes elvinni. — Add ide a télikabátodat. Az esőköpenyedet vidd a karodon.
