A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

- lódultunk a magyarok után.

Fülöp atya mint papnövendék került ki 1949-ben Franciaországba. Mint Dél-Franciaország magyar lelkésze, állandóan úton van. Körülbelül ezer hívőből álló "egyházközsége” huszonöt egyházmegyében szétszórva él.

Több magyar családot meglátogattunk s betértünk a Norber- tine nővérekhez is, ahol a főnöknő, Soeur Marguerite, és a kerámiaművész Soeur Norberta: nagyváradiak... Közös ismerőst is emlegettek a régi időkből. Igen megörültek a "magyarok találkozójának"... Templomuk nagyon szép román templom. A mi II. Béla királyunki- dejében épült, tehát a 12. században. Fülöp atya őhozzájuk is elvitte volna Prímás urunkat, ha a francia utat megérte volna...

A Provence-on át utaztunk. Karsztos, fehér-sziklás hegyek és sötétzöld píneák, erdők-mezők és városkák között vezetett utunk. Avignon közelében láttunk egy pásztort, aki biciklin karikázott elől, kutyája és bárányai loholtak utána, öreg kolostorok, épek és romokban, szegényes házacskák, s elegáns városok váltakoztak... Azon a napon déli egy óráig sztrájkoltak az út vámszedői, s Bernadette nővér minden alkalommal felujongott, amikor megállás nélkül hajthattunk át a kinyitott vámoló fülkénél. St. Raphael városnál elértük a Földközi tengert. Itt betértünk egy magyar családhoz. Innét azután keleti irányban mindig a tengerparton maradtunk. Cote d'Azur — Kék Part — a neve ennek a résznek, ez a francia Riviera. — Eddig sütött a nap, most beborult. Megálltunk egyszer a Corniche de l'Esterel-en, sötét- vörösbarna (bauxit tartalmú) gyönyörű sziklák között. A tenger a haragos-szürke égboltot tükrözte. Amint beszálltunk a kocsiba, eleredt az eső és zuhogott, míg meg nem érkeztünk Nizzába. Ott is a szeminárium épületében szálltunk meg. Bernadette nővérrel egy szép, tágas szobát kaptunk, pont a tengerre néző főbejárat fölött - a püspöki laosztály alatt. Kicsi erkélyünkről és a szobánkból láttuk a nizzai öblöt. Ablakunk alatt eukaliptusz és pálmafák koronája, messze a tengeren vitorlások, kétoldalt a hegyek ölelő karja. Nemhiába írtam beszámolóm elején, hogy aki mindent elhagyott, az "százannyit nyer"... Valóban, sem Bernadette nővér, sem én soha nem álmodtam, hogy valaha ide eljutunk...

Március 21-én, vasárnap délután szentmisére együtt voltak a nizzai magyarok. Szentmise után beszéltem hozzájuk Bíboros atyánk tanításairól, lelkipásztori útjairól. Itt sok magyar jött össze, messze helyekről is, és itt is nagyon meleg visszhangot kaptam. Áldott legyen érte a jó Isten...