A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-03-01 / 3. szám
-144lődésére is döntő hatással volt. - Azoknak, akiknek nincs merszük az egyháztörténelmi tabuk megdöntéséhez vagy meghökkennek újszerű nézetein, szól műve mottója: A hívőnek nem kell félnie az igazságtól... Q bűnbánatot valójában csak a hivő lélek képes megélni. Nem azonos ez a személyes vagy a társadalmi szégyennel, sem az önszeretet méltatlankodásával, sem a csüggedéssel, bár sokszor még felnőtt korban sem te- ellesett szünk köztük különbséget. A valódi bánat a hit fényében gondolatok fölméri a szakítást, helyteleníti és elhatározza, hogy visz- szatér Krisztushoz, éspedig azzal a mély vággyal, hogy e- zután hű marad hozzá. A Szentlélek megadhatja az érezhető bánatot és a köny- nyek adományát is, de ezeket a természetfölötti kísérőjelenségeket ne tévesszük össze az életkor adta szorongásokkal. A bűnvallomás nem elektromos sokk, nem helyrebillentő rítus, melyre a lelkiismeretnek azért van szüksége, hogy magára találjon vagy békét kapjon. Itt egyedül Krisztus szava számit, ami képes új szivet teremteni a bűnösben, föltéve, hogy eljárása őszinte és egész erkölcsi erejével e- gyüttműködik a szentségi szertartásban. Mert más a krisztusi megbocsátásból fakadó béke, és más a tisztán lélektani megkönnyebbülés. A bűnbánat szentsége nem pszichikai gyógymód. Arról van szó, hogy vissza akarunk kerülni a Krisztussal fönnálló isteni viszonyunkba, amelyből kiszakadtunk. A lehetséges természetfölötti élmények megtapasztalásától függetlenül, a föloldozás szava az, ami önmagában hordja a bizonyosságot és a valóságot. Pierre-André Liégé Y~\em menekülhetsz körülárkolt lelked elefántcsonttomya mögé, sosem ülhetsz papíron kitervelt tökéletesség kicizellált trónja fölé, nem lehet Isten felsőbbrendű magányod szomorú-szemű foglya, semmi bilincsben nem kötheted Őt pórázra: én-huzalodra. Halld, odakint dörömböl, segíteni vár a beteg, a gyönge s a többi társad, törj ki önös körödből, s akkor valahára a Rejtőzőt is megtaláltad! Cselényi I. Gábor
