A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-03-01 / 3. szám

- 115 Megmutatom neked, hogy hol fogsz aludni. Itt a szalónban van egy dívány. Nagyon keskeny, de te elférsz rajta. Szekrény nincs a szalónban, de van az előszobában. Oda beteheted a holmidat.

Ágnesnak nagyon kevés holmija volt: váltani való fehérnemű, az esőkö- peny meg a gyöngyös táska. Nagyon örült, hogy mindezt beteheti a szekrénybe, aminek olyan ajtaja van, amit ki lehet nyitni és be lehet csukni és nincs is leszegezve, mint a vagonban a ládák. Cs olyan ágya lesz, ami éjjel mozdulatlanul áll és semmiféle mozdony sem löki meg.

— Milyen jó hozzám a Tekla néni. Köszönöm szépen.

— Lecsót főztem ebédre. Szereted?

A nyitott konyhaajtóból friss paprika és paradicsom illat szállt felé.

— Nagyon szeretem. Szabad kezet mosni?

Tekla néni bevezette Ágnest a fürdőszobába. Ágnes örvendezett, hogy a csapból folyik a víz. Nem kell vödröt cipelni. A víz zuhogásába egyszerre csak belevegyültek az előszobából érkező emberi hangok. Ágnes elzárta a csapot, hogy hallja Tekla néni és Gyuri beszélgetését.

— Mama, látta milyen ronda szoknya és blúz van Ágnesen? Kár. Egész csinos a pofikája. Szeretném gardírozni ezt a kislányt. Hadd lássa Budapest szépségét, nevezetességeit. De szégyenlek kimenni az utcára egy ilyen kopott szoknyás lánnyal. Legyen szíves, mama, adjon neki valami rendes ruhát.

— Hogy nézne ki Ágnes az én ruhámban? Én kövér vagyok, ő meg sovány. Újat nem vehetek neki, hiszen ismered a helyzetünket. De talán a Taiján- né... Ez egy idea! Most majd átszaladok a Taijánnéhoz. Megmondom neki, hogy Ágnes vagonlakó. Sajnálni fogja szegényt. Kikunyerálok tőle egy régi ruhát, ö a belvárosban vásárol. ízléses holmijai vannak.

#

ilgnes úgy tett, mintha semmit sem hallott volna. Tekla néni eltűnt. Nemsoká- /"1 ra diadalamasan tért vissza és fehér selyempapirosba burkolt, titokzatos csomagot tett Ágnes elé.

— Hoztam neked selyemruhát, Ágikám. Olyant, amilyet a pesti lányok hordanak. Próbáld fel, szivem.

Ágnes remegő ujjai alatt kibomlott a papír. Sötétzölden csillogó selyemruha bújt elő és bágyadt gyöngyvirágillatot árasztott magából. A varrások mellett a selyem már fesledezett, de Ágnes csodaszépnek találta a ruhát. Bezárkózott vele a fürdőszobába. Nézegette, simogatta, felvette. Jaj, mit fog szólni a Gyuri?

Szégyenlősen megjelent a szalónban.

— Ez már igen! — bólintott helyeslőén Gyuri és mikor észrvette, hogy Ágnes elpirult, még hozzáfűzte - Tyű, de csinos valaki! Gardírozni foglak, hercegnő!

— Mi az, hogy gardírozni?

— Hát te nem tudsz magyarul? Gardírozni azt jelenti, hogy az őrzőangyalod leszek. Elkísérlek mindenhova. Megmutatom neked egész Budapestet.