A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-02-01 / 2. szám
-96pen néhányat belőlük: orvos, ügyvéd, matematikus, fizikus, egy hágai statisztikus, akinek elege volt a számokból, egy perui festő, aki megunta Párizst, egy indiai guru, akinek svéd turnéján jutott eszébe, hogy ide kell jönnie. A fiatalok közt sok az akadémikus és egyetemista, a- kik ellentétei a régi hivatásoknak: azok többsége egyszerű görög földműves-, munkás- vagy kisiparos környezetből adódott. - A szerzetesek ezévi összlétszáma (1450) az Athos-hegyi kolostorok újjászületésével kecsegtet s talán ezen érzett örömükben engedték meg az itteni elöljárók azt, amiről eddig hallani sem akartak: hogy az egyik ú.n. o- rosz kolostorba a szovjetunióból küldjenek szerzeteseket. A cári uralom idején kétezer orosz szerzetes élt itt, az utóbbi években csak tíz maradt belőlük. A most várt utánpótlás egyelőre 22 orosz szerzetes. Q kereszténység lényegének nincs elvont meghatározása. Nincs doktrína, nincs morális érték-rendszer, nincs vallásos állásfoglalás, se életprogram, amely elválasztható lenne Krisztus személyétől és amelyről mégis ellesett ezt mondhatnánk: íme, ez a kereszténység. A keresztény- gondolatok sé8 ^zus Krisztus, ö maga. Az, ami általa eljut az emberhez és a kapcsolat Isten és az ember között. Egy tanítás tartalma abban a mértékben keresztény, amennyiben a ritmusát Krisztus határozza meg. Nem keresztény semmi sem, ami őt nem tartalmazza. Jézus Krisztus személye maga az a kategória, történelmi páratlanságában és örök ragyogásban, amely meghatározza a kereszténység létét, cselekvését, célját és tanítását. Ez paradoxon, mert minden, ami a léthez tartozik, bizonyos alapvető meghatározásokat tartalmaz, amik megalapozzák sajátosságait és elhatárolják minden mástól. Mindennél így van a létben. A kereszténység esetében azonban másként van. Ott ugyanis, ahol az általános eszme található, megjelenik egy történeti személyiség. Ez a személyiség Isten és ember, szétválaszthatatlanul. A normák pedig, ameny- nyiben normák, általános érvényűek. Pontosan ennek köszönhető, hogy magukba tudnak foglalni minden adott helyzetet és hogy a gyakorlatban konkrétan használhatók. Ezzel ellentétben: a keresztény cselekvésben az általános norma helyén Jézus Krisztus él. Romano Guardini akárhányszor nézek a falon függő gipszkrisztusra, mindig ugyanazokat a vonásokat látom. Nem válnak keményebbé, szigorúbbá, lágyabbá, jóságossá. Megkövült arcvonások. Hogyan is változhatna, amikor a bennem feszülő ellentmondásoknak köszönhetem, hogy legalább látom. Tőlem függ, milyen. De sohasem változik. Mégis újabban már az egész falat betölti. Úgy tetszik, lassanlassan körémfonódik, átkarol. Pétery Kristóf