A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-02-01 / 2. szám
68 teremszerű helyiséget. — Négyenlaktokmajdegyszobában — magyarázta Lali. — Este, lefekvés idején behúzzátok a függönyöket és reggel szépen összehajtogatva a sarokba vonjátok. A szobában nem volt senki. Négy kis asztal, négy vaságy, egy nagy szekrény és takarító eszközök: ez volt a berendezés. Sehol egy kép, még feszület sem. — Mindenki asztalára teszi a szerzetesi feszületet, amit "beöltözéskor" kap — leste el Lali Rezső tekintetét. Hogy ezzel megvoltak, lementek a parkba. — Nem akarod előbb megnézni a lelkigyakorlatosház frontját? — Nem, jobb lesz a kertben. Lassan lépkedtek egymás mellett. Rezső lopva Lalira nézett. Egyetlenegyszer sem kérdezte, hogy van, mit csinált a nyáron. Mintha mindez nem létezne többé. Es milyen sápadt az arca; hogy lesoványodott! Szemben milyen különös tűz ég. Könnyű derűje egészen más, mint régen. Mintha mindaz, amit a házról mond, csak lényegtelen és mellékes lenne. Mintha valami súlyos és nehéz, elzárt várból lépne bele ezekbe a hétköznapi dolgokba. A fürdőmedencéhez értek. Itt megélénkült Lali. — Látod, itt halt meg Páter Vukov. Fél tizenkettőkor fürdeni ment. Nem jött ebédre. Keresésére indultunk. Sem a kápolnában, sem a szobában, sem a parkban... Valaki emlékezett, hogy látta fürdőruhával a kezében erre jönni. Felkapkodtuk fürdőruháinkat. A vízbe! Megtaláltuk. Halott volt. Az orvosi vizsgálat szerint szívszélhűdést kapott és holtan csúszott a vízbe. Képzelheted, hogy mit jelentett nekünk ez a halál. Két évig nevelt bennünket 'Páter Vukov. Es most... nem is tudjuk, ki lesz az új novíciusmester... Rezsőnek mindez kicsit idegenül hangzott, hiszen nem ismerte közelebbről a kiváló embert, akit a rend bizalma olyan felelősség- teljes hivatalba helyezett. Inkább azzal akart tisztába jutni, hogy Lali, aki már elvégezte a két éves noviciátust, és mint az törvénye a’ Jézustársaságának, letette örök fogadalmát a második év végén — mit csinál a harmadik évben. — Retorikát tanulok, egy éves szónoklat-tani kurzust, nyelv- tanulással. — Akkor hát együtt leszünk! — Egyházban, de csak ritkán találkozhatunk. Ti csak néha beszélhettek majd velünk és a páterekkel. Nagy ünnepeken. — Miért ilyen ritkán?
