A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-12-01 / 12. szám
552 támadt az ájtatosság körül, ahogy a pap írásaiból értesültünk róla. T örtént ugyanis, hogy a Petőfi utcában Vastagné csoportja működött és Németh Antalék nem fogadták be a Szentcsaládot. Azt mondták, hogy az ő házukba ne szemeteljen annyi nép, meg hogy ők egyébként sem hisznek az ilyen ’’babonában”. No, persze ennek híre terjedt és lassan a falu jámborabb fele úgy nézett és gondolt a Németh családra, mint a szívtelen betlehemiekre, akik nem adtak szállást Józsefnek és Máriának és a kis Jézus kénytelen volt egy elhagyott istállóban közénk születni. Ez ugyan nem izgatta Némethéket. Szegény lovatlan, ökörtelen törpebirtokosok voltak s volt nekik elég más gondjuk-bajuk, minthogy azzal törődnének, hogy a falu jámborai mit gondolnak vagy beszélnek róluk. Elmúlt már jócskán karácsony ünnepe. Némethék egyik fiát, a Tónit, megharapta egy kutya, szaladtak vele az orvoshoz. Az kórházba utalta, mert oltások kellenek és neki nincs ilyen oltó anyaga. Kiírta a beutalást. Járt Németh Antal egyik szekeresgazdától a másikig, de senki sem volt hajlandó. Mondtak neki valami kifogást, de maguk közt: ”Ha nem adtak szállást a Szentcsaládnak, minek segítsünk rajta?” így aztán a község rendelt fogatot és az vitte be Tónit a kórházba. Aztán jött a többi elutasítás. Tudjuk, hogy néha hirtelen elfogy ez is, az is a szegény háznál. Eddig csak átszalasztotta a kislányt akármelyik szomszédhoz, mindig kisegítették őket. De most épp a- zoknál is elfogyott és más kifogást is kaptak, de nem segítséget. Ez így ment hétről-hétre, hónapról-hónapra... Míg végül a lőcsfalvi pap fülébe is eljutott a híre, hogyan bünteti a falu Németh Antalékat, mert nem adtak szállást a Szentcsaládnak. E z sehogysem tetszett a lőcsfalvi papnak. Elgondolkozott az emberiség történelmén, hogy üldözték és zaklatták az emberek egymást Isten, Jézus Krisztus vagy a vallás nevében. Hát azt csak nem fogja eltűrni, hogy az ő falujában annak a Jézusnak nevében, aki a felebaráti szeretetet és megbocsátást hirdette, ilyesmi történjen. Mégha személyes sérelem vagy kár érte volna őket Némethék részéről, emberileg meg tudná magyarázni a dolgot. De szegények nem ártottak a légynek sem, egyetlen bűnük az volt a jámborok szemében, hogy nem adtak szállást a Szentcsaládnak. De most mit is tegyen? Szidja meg a népét vagy kiprédikálja? No, ez nem vezetne jóra. Hát így múltak felette a napok és a hírek tovább jöttek... Eszébe jutott a régi mondás, hogy ’’Fejétől büdösödik a hal...” így aztán egy szép este beállított Vastagékhoz. Az ember valami falu-gyűlésen volt. A gyerekek a szomszédba mentek át szóra
