A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-12-01 / 12. szám
543 — éppúgy, mint az apostolok és a szent asszonyok húsvét reggelén — és szívünkből örvendező ének fakadt: Feltámadt Krisztus... allelúja, hála legyen az Istennek. A kálváriáról az óváros keresztény negyedén áthaladva átmentünk Sión hegyére. Ma Sión hegye a falakon kívül van, Jézus idejében a falakon belül volt, és ott volt Kaifás háza, Dávid sírja és az a ház is, ahol Jézus az utolsó vacsoráját fogyasztotta tanítványaival. Az utolsó vacsora terme volt a hagyomány szerint az a hely is, ahol az egybegyűlt apostolok a Szentleiket elnyerték. Az első keresztények azért szívesen telepedtek le az utolsó vacsora terme köré, volt itt egy kis kápolnájuk is, amely megmenekült a nagy jeruzsálemi pusztulásból. A bizánci császárság idején egy nagy templom épült ezen a helyen, mely a perzsa támadás idején elpusztult, de a keresztesek később újjáépítették. Ma a keresztesek templomából csak egy kis kápolna maradt meg, annak emlékére, hogy ezen a helyen volt az utolsó vacsora terme. Közel ehhez a helyhez szép új templom áll, amelyet a német bencések építettek a német katolikusok segítségével a Szűzanya tiszteletére. A templomban rátaláltunk a Magyarok Nagyasszonya oltárára, körülvéve az összes magyar szentekkel. Ez a szép mozaik valamikor a század elején a magyar katolikusok ajándéka volt. Még sokat lehetne írni az óváros keresztény emlékeiről. Szinte minden ház, vagy utca valamilyen vallásos vagy történelmi emléket idéz fel, heteket, hónapokat, vagy éveket lehetne itt eltölteni, akkor se tudnánk kimerítem minden titkát, hiszen a föld mélye állandóan újabb és újabb emlékeket tár a kutatók elé. (folytatjuk) Palágyi Natália Magyarok közt - Európában iután két nyáron felajánlottam szolgálataimat szentéletű Prímás »■fi Atyánknak és dolgoztam irodai munkában a bécsi Pázmáneum- ban, 1975 tavaszán — egy hónappal halála előtt — ezt a levelet írta nekem: Bécs, 1975. IV. 2.... Szívesen látom nyári pihenő munkára... Áldásommal: Mindszenty... Négy hónappal később Buffalóban káptalant tartottunk és ezalatt 12 éven át tartó főnöknői megbízatásom befejeződött. Uj e- lőljárónk féléves szabadságot adott azzal a nagylelkű megjegyzéssel, hogy használjam ezt az időt arra, amire szívem vágya indít. Első gondolatom az volt: ha Prímás Atyánk életben volna,
