A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-11-01 / 11. szám
483 ”új életre” születhessenek. Hát bizony sok hónapos jegyezgetésemnek igen sovány eredménye lett ebből a szempontból. Csalódva forgattam őket ujjaim között. Volt, aki állásba jutáshoz kért segítséget. Volt, aki erkölcsi bizonyítványt vagy ajánlólevelet kért, mikor az illetővel akkor találkoztam először életemben. Volt, aki arra akart rávenni, hogy igazoljam, mennyit adott a templomnak és írjak jó sokat, hogy többet engedjenek el az adójából. Kérdezték, mikor lesz cserkésznap... kiadó-e a templom-hali, és miért olyan drága... Volt, aki tolmácsnak kért a bírósághoz, vagy arra, hogy váltsam ki fiát a rendőrségről... Sőt, egy késő éjjeli órában az ágyból ugrasztott ki a telefon berregése. No, gondoltam, ez vagy beteg-hívás, vagy tényleg valami fontos lelki ügy lehet... Férfihang szól: A plébános úr? — Igen, én vagyok. - Ó, van egy nagy problémánk... — No, gondoltam, most jön az igazi keresés. — No, és mi a problémájuk? — Hát a feleségemmel épp keresztrejtvényt fejtünk és már minden megvan, csak egy pápa hiányzik: Há-betűvel kezdődik, en-betű is van benne és es-sel végződik... — Vegyen magának egy lexikont, és hagyjon békét... — és letettem a kagylót. Hát így végződött ez az én kísérletem. Itt vagyunk, keresztény katolikus emberek. Van gondunk e- zer-és-egy, és ez mind a legislegfontosabb nekünk, nem pedig a lelkünk egészsége és üdvössége. Ez vagy azt jelenti, hogy lelkileg teljesen biztonságban érezzük magunkat és nincs veszély, hogy a meny- nyek országának kapuját becsapják az orrunk előtt — vagy azt jelenti, hogy lelkünk üdvösségének kérdése nem izgat bennünket. De eltekintve a magunk üdvözülésének nehézségeitől, a keresztény élet nemcsak egy hagyományos élet-keret, hanem egy lelki folyamat, melynek Isten országába kell beletorkolnia. Mint ahogy a folyó kitör mint forrás, erecske lesz belőle, aztán patak, aztán folyó, aztán folyam és hömpölyög a tenger felé, hogy vele egyesüljön. Vagy olyan mint egy mag, melyet elvetettek bennünk. Kisarjad, nő, szárat, levelet hajt, majd bimbót duzzaszt, virágba fakad, megtermékenyül és termést hoz... Az élet azonban bonyodalmas folyamat és a történések és e- semények sodrában a lélek szüntelenül veszélyben van, nehézségek merülhetnek fel s ilyenkor azért volna a lelkipásztor, a lelkivezető, hogy átsegítene a bajon... De mindenre kérjük, csak arra nem, ami a
