A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-10-01 / 10. szám
476 Sándor elvtárs az otthoni ”Uj Tükör”-ben és magyarul annyit jelent, hogy bajok vannak a szocialista erkölcsökkel. Még mindig. Pedig idestova már harminc esztendeje, hogy keresik azt az új erkölcsi normát. Mi attól tartunk, újabb harminc év múltán se fognak rátalálni. De nemcsak mi gondoljuk így, hanem - úgy látszik - odahaza is többen, mert Somogyi Tóth elvtárs keserűen így folytatja: ”A- kadnak, akik gyerekeiket hittanra küldik, nem is az istenkeresés révületében, hanem egy homályos reménytől sarkallva, hogy ott a gyerek majd erkölcsi normatívákat kap”. D Idekinn, a százoldalas folyóiratok és többkilós vasárnapi újságpéldányok között mindig nehéz elképzelni egy olyan világot, ahol összesen négy oldalnyi terjedelemben jelenhet meg - kegyes állami engedéllyel - a katolikusok hetilapja. De téved, aki azt gondolná, hogy ezt a minimumot nem lehet még lejjebb srófolni. A jobb sorsra érdemes otthoni ”Uj Embef' méreteit kisebbítették úgy meg mostanában, hogy új formátumának négy oldalára legalább egy féloldallal kevesebb szöveg fér a réginél. Erre a változásra szerkesztőségük a következő magyarázattal készítette elő az olvasókat: "Az Uj Ember nyomdai előállítását végző A thenaeum Nyomda, rotációs gépparkjának felújítása és fejlesztése miatt lapunkat is új formátumban állítja elő. Ez a változtatás nemcsak minket, hanem más egyházi lapokat is érint. Nem arról van tehát szó, hogy éppen amikora katolikus egyház és a magyar állam jó viszonyának fejlődésében újabb előrehaladásnak lehetünk tanúi, akkor kellene tapasztalnunk ránk nézve kedvezőtlen bánásmódot”. - Mi nem azon csodálkozunk, hogy egy szocialista nyomda "felújitotf’ és "fejlesztett” gépeiből a réginél silányabb, kisebb lappéldányok jönnek elő, hanem azon, hogy az egyház és állam jóviszonya ellenére még mindig vannak gyanakvó olvasóik, akiket nyugtatni kell, mert különben még azt hiszik, hogy az állam megint kitolt az egyházzal. tele vannak az európai lapok — legalábbis a naívabbjaik és a gyanú- sabbjaik — az euro-kommunizmus jóhírével. íme, az újfajta kommunizmus, amelynek többé nem Moszkva dirigál, a- Lenin is melyik lemondott eddig lényeges céljáról, a prole- így gondolta tárok diktatúrájának kialakításáról és elismeri a politikai pluralizmust, ünnepélyes ígéretet tesz a demokrácia játékszabályainak betartására. — Még ha igaz lenne, a mi számunkra akkor is sovány kis vigasz maradna, ha közben csak Nyu- gat-Európában érvényesülhetne, a vasfüggönyön túl meg tovább érvényben maradna az ázsiai formája... — Szerencsénkre Nyugat-Euró- pában se mindenki bízik azért ebben a pálfordulásban. Nemrégiben épp az olasz sajtóban bukkantunk egy egészséges kételkedés nyomára. A Civilta Cattolica egyik munkatársa (a lap olasz belpolitikát figyelemmel kísérő rovatának vezetője), a jezsuita Antonio Caruso, e- gyik konferencia-beszédében mutatott rá arra, hogy a kommunizmus
