A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-10-01 / 10. szám

452

kapta a havi pénzt, próbálta összeírni, kinek mivel tartozik és mennyit tud törleszteni. Az adósság-lista egyre növekedett. Mamuka jobbkeze ilyenkor is Pali volt. Öt bízta meg, hogy menjen az egyes üzletekbe kifizetni az 5-10 koronás részleteket (mikor százakkal tartoztunk!). Engem gyerekfejjel akkor ez bántott és meg is kérdeztem, nem lenne-e jobb egyik helyen az egész adósságot kifizetni, azzal is kevesebb helyre tartoznánk... Bölcs válasza most is a fülembe cseng: ”Ha mindenütt egy kicsit törlesztek, látják a jóakaratomat és türelmesek lesznek az emberek. De ha valahol semmit se fizetek, ott nem adnak nekem többé hitelre”. - Mamu számíthatott Palira akkor is, amikor a házimunkáknál fiú-kezekre volt szüksége. Hányszor ment édesanyánkkal még a malacokat is etetni! A lapátot, seprüt, gereblyét is sokszor kezébe vette és dolgozott, tisztogatott a házban és a ház körül. Se Pali, se Balázs nem felejtették el, milyen segítség az ilyen munka, még akkor sem, amikor már évek óta jezsuiták voltak. Mikor a háború vége felé az orosz front elérte a Tisza vonalát, a főiskolákról hazaengedték a rendi növendékeket. így jött vissza mindkettőjük akkor Kassára. Milyen nagy segítség volt 45-46 nehéz telén, hogy kora reggel ellapátolták a havat, szenet hordtak, begyújtottak a kályhába...

I jégezetül hadd írjak valamit Pali hivatásáról is. Mint diákot, szíven ütötték a lányok - különösen egy volt, aki iránt tisztelettel, szeretettel és sajátos vonzalommal viseltetett. De amikor úgy döntött, hogy jezsuita lesz, nem a sorrendben másodikat választotta, hanem szivének legnagyobb kincsét adta oda az Urnák. A nyolcadik osztály karácsonyi szünetében körutazásra indult, hogy kissé tájékozódjék a szerzetesrendek körül. A szaléziánusok vonzották, mert a cserkészet é- leteleme volt s úgy látta, hogy azok a fiatalsággal foglalkoznak. Pozsony melletti házukat látogatta meg, aztán megváltoztatta tervét és a jezsuitáknál jelentkezett.

Hiányos lenne megemlékezésünk, ha kimaradnának belőle azok, akiknek Fodor atya — Isten után — legtöbbet köszönhet: a Szülei. A család egyik régi ismerőse és barátja. Páter BÉKÉSI ISTVÁN, ír róluk.

FODOR ATYA SZÜLEI

A

z Ur százannyit és az örök életet ígérte azoknak, akik érte és ü- k gyeiért mindent elhagytak... és testvéreket is hozzá... A szerzetesi életben sokan kézzelfoghatóan megérték és megtapasztalták ezt. Szent Ignác is beszélt arról, hogy nem lehet az Istent nagylelkűségben felülmúlni.

Az ígéret igazsága sokszor azokon is beteljesül, akik úgy hozták az áldozatot Isten országáért, hogy odaadták azt, aki legkedve