A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-10-01 / 10. szám
436 szüntelenül igent mondani a halálig és töretlenül tovább, a halálon túl is. Csak a lélek tud adni, szeretni, önmagát adni fogyás nélkül. Csak a lélek tud teremteni, ismeretet, elhatározást, személyi kapcsolatot létrehozni kifáradás nélkül. Csak a lélek tud megvalósítani, eszményi értékeket megvalósítani anélkül, hogy ez a megvalósítás felemésztené a meglévőt. Csak a lélek energiái kifogyhatatlanok, mert nem tartoznak a centiméterek, grammok, másodpercek világába. Csak a lélek szabadsága független az izmok kimerülésétől, az idegsejtek elhasználódásától. A fáradtság értelmetlen és kiúttalan, az energiák örök körforgása kétségbeejtő volna, ha az emberi lét nem ívelne bele a szellem birodalmába. De aki megélte már, hogy a félő, remegő ember képes hősies döntésre, aki megélte már a legteljesebb külső elhagyatottságban a szeretet biztonságát, aki megélte az erkölcsi erőt a legkeményebb próbák között, aki megélte minden külső körülmény változása között is az örökre igent mondó, az egyszerit szüntelenül felújító hűséget, az tudja, hogy a lélek teremteni képes. Fáradékonyságba öltözött nagyságunkat a lélek adja meg, a lélek nyitja meg emberségünket a lélekkel való találkozásra és minden összehasonlítást felülmúló értékeinek befogadására. Babos István Szentbeizéd- templomtalan magyarok nah íz embertestvéreink sorsát elviselhetőbbé tevő szeretet az, ami tetszik Is- (/» tennek, és ezért a szentek szeretete JOBB VILÁGOT teremtő szeretet. Ez a szeretet észreveszi a hibákat, és azokon lehetősége szerint igyekszik segíteni. Nem a mennyországra vár, tudja és hiszi, hogy ott minden tökéletes és jó lesz, hanem már itt a földön igyekszik jobb világot teremteni. Szent Erzsébet életében több példáját látjuk ennek a segítőkész és jobb világot teremtő szeretetnek. f . P « , , ; / . a. 1225-ben férje Cremonában Szent Crzáebet - triduum 2. tartózkodott a császári udvarnál. Majdnem három évig volt távol, és ez idő alatt az alig húszéves, fiatal őrgrófnő helytartóként kormányozta a tartományt. Udvartartása nem ismert rá. Olyan e- rélyesen és bölcsen vezette a tartományt, mint valami gyakorlott államfő. Ez időben Európában szörnyU éhínség pusztított és ehhez járult a pestis, ami szintén szedte áldozatait. Erzsébet naponta élelmet osztott ki a rászorulóknak, ápolta a betegeket, eltemette a halottakat. Amikor a férje megjött, udvartartása nem is említette mentő munkáját, hanem sorra panaszolták, milyen pazarló módon üre-
