A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-08-01 / 8. szám
380 vei) való kiűzetésünk óta. - Nem tehetünk róla, de mindig meghatódunk, valahányszor otthoni materialisták biblikus ismereteikről nyilatkoznak. Most azonban kissé helyre szeretnénk igazítani nézeteiket. A Bibliában sehol sem olvassuk, hogy a munka büntetés, vagy hogy az eredeti bűn következménye lenne, hogy dolgoznunk kell. Isten a Bibliában már a teremtés kezdetén azzal indítja útjára az embert, hogy hajtsa uralma alá a földet. Ez kétségtelenül munkával jár. Maga Jézus pedig ezt mondja: Atyám mind ez ideig munkálkodik, s én is dolgozom... Isten tehát ebben az értelemben is saját képmására teremtette az embert, vagyis munkára isteremtette. A munka maga nem az eredeti bűn büntetése. Az eredeti bűn következménye viszont, hogy a munka fárasztó nyűggé változott s a föld nehezen termi meg az ember táplálékát. □ Hosszú otthoni riport került a kezünkbe a rákról, mint népbetegségről. A gyógyítás lehetőségeiről is ír és egy mellékmondatban szerényen bevallja, hogy a rosszindulatú daganatok gyógyításában odahaza nem egyszer jobbak az eredmények, mint más, gazdag nyugati országokban. Erről ugyan még sehol nem láttunk bizonyító adatokat, de nem is ez a hetvenkedés kapott meg a cikkben. Hanem, a- hogy tovább olvassuk, egyszercsak arról kezd panaszkodni, milyen körülményes a gyógyíthatatlanok ápolása. Kevés a kórházakban az ápolónővér, egy-egy beteg házi gondozása pedig szinte megoldhatatlan feladat. Ahogy ennek a problémának megoldását kutatja, eszébe jut, hogy akárhány idős orvost megkérdezett, mindnek az volt a véleménye: a legjobb, a legfegyelmezettebb ápolónők az apácák voltak. A mostaniak közt (így az öreg doktorok) sok a felkészült, jólelkű ápolónő, de hiányoznak a megszállottak, a fanatikus nők, akik a túlvilági üdvösség elnyeréséért mindenre készek. - Ki a hibás? Ha jól emlékszünk: a fanatikus marxisták küllebbitették annak idején a kórházakból a fanatikus apácákat. eddig csak kevés beavatott előtt volt ismeretes, milyen kapcsolatban volt az 1968-ban elhunyt nagy protestáns teológus, Karl B a r t h , a pápával. Leveleket váltottak egymással, Barth ma- protestons gaa Vatikán vendégeként tartózkodott Rómában, a Vatikánban Minderre a zürichi Theologischer Verlag kiadásában nemrég megjelent 600 oldalas, Barth levelezését tartalmazó könyv (Briefe, 1961-1968) derít világosságot. A levelek azokban az években íródtak, amikor a zsinat előbb nagy reményeket keltett a keresztények egységének kialakulása iránt s a zsinatot követő évek lassú kiábrándulást hoztak ugyanezen a vonalon. Hűségesen tükrözik Barthnak a katolikus egyházzal szemben táplált vegyes érzelmeit: csodálta is, hevesen bírálta is az egyházat. — A kapcsolatok felvételének kezdeményezője a német származású Bea, kúriai bíboros volt. Barth egyik régi tanítványával, Hans Küng professzorral hívatta fel telefonon 1963 szeptemberében a nagy teológust: nem volna-e kedve hivatalos megfigyelőként a zsinat további ülésein résztvenni?
