A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-08-01 / 8. szám
360 — Kell a kutyának! Soha életemben nem szíttam. — Veszek magának egy pipát a Szövetkezetben. De az öreg nem szólt semmit. Fogta a botját és kifelé indult. E- lőször az erdő szélére ment. Már az úton is sokszor meg-megállt. Körülnézegette az utat. Botjával megpiszkálta a füves helyeket. — Mit keres, Mihály bá? — szólt rá egy legény, aki az erdő felől jött. — A pipámat. Nem lelted meg valahun, ahogy gyüttél? — Tuggya, Mihály bá, hogy az én szemem másfelé jár, nem utón — s nevetve tovább ment. Az öreg le s feljárt az erdőszélen, főleg ott, ahol leült és megtömte a pipáját. De itt nem igen lehet — jutott eszébe — ájszen mikor innen mező felé mentem, a számba vótt. — De azért csak kereste még egy darabig, hátha mégis... Azután rátért a mezők felé vezető földútra. Olyan lassan, olyan kutatgatva ment, hogy a nap már az ég közepére ért s a faluban már arról beszéltek, hogy Szita gazda nagyon keresgél valamit a határban. Későbbet a temetőben látták keresgélni. De annyira szomorú lett a pipa elvesztén, hogy még el is restelte magát a felesége sírjánál. Mintha az asszony azt súgná neki: Mikor meghóttam se voltál olyan szomorú, mint most a pipa miatt. Közben, akik a Szitáék előtt elmentek, bekiáltoztak az udvarra: Mit keres Mihály gazda a határban, meg a temetőben is? — így megtudták, hogy az öreg elvesztett pipáját keresi. Voltak, akik tréfából-e vagy szánalomból, de vettek neki pipát. Mire hazaért, már vagy öt-hat új pipa várta. Volt ott cseréppipa, csibukpipa, tajtékpipa, meggyfapipa... De az öreg nem gyújtott rá és a kedve sem tért vissza tőlük. lőcsfalvi pap másnap az ifjú gazdával akart a városba menni, mert Gyuri kocsisa megrántotta a derekát s nem bírt a bakra ülni. Megegyeztek már előre. Az ifjú gazda szívesen tette, mert neki is volt miegymás elintézni valója a városban. így hát estefelé arra jártában benézett, hogy megbeszéljék az indulás idejét. Az öreg Szita elmondta neki pipája elvesztét: Mert tuggya főúr, most lépek a hetvenedikbe, de más pipa nem vótt a számba.- Hát nem égett agyon ilyen hosszú idő alatt? Én is pipás ember vagyok, de már több pipát elnyűttem, mert ha már nagyon kiégett, elhajítom és újat veszek. — Ájszen vettek nekem is. Nézze, ott vannak, ni! De egyik se áll a számba. Mer hogy már a fogamat is a csutorája koptatta el, oszt a többi pipa szopókája nem fér oda. Mer tuggya, ez megjárta velem Muszkaországot, a Doberdót meg a forradalmat... Olyan vótt, mint
